Még Gdansk

Egy szörnyűséges- kétségbeesős- mászkálós- esős nap után estére egyszer csak nagyon-nagyon megszerettem ezt a várost. Mostanában azon kapom magam, hogy az eső a nowy port-i esőre emlékeztet, és mintha érezném a só és a hal szagát a levegőben...

No jó, valószínűleg még sokáig tudnám írogatni az élményeimet, érzéseimet, de inkább befejezem. Boldog vagyok, hogy belevágtam. Nem emlékszem, mikor és miért találtam ki. (Amen. átírtam! ;))

Utolsó napjaim és a csodás Gdansk...

Tegnap hazaértem Lengyelországból. Épp csak olyan érzés volt, mint egy nyaralásról hazajönni. Két nagy búcsú előzte meg: először Jugitól, aki teljesen elérzékenyült, azt mondta, hogy nem akar most sírni. Amikor boltba mentem, egyszer csak ott várt a koli előtt... Utána pedig Mateusztól búcsúztam.

Gdansk pedig csodás, és a tenger, és a homok, és a gyönyörű óváros...
Megnéztünk egy csomó múzeumot, a világítótornyot, ahonnan a 2. világháború első lövéseit adták le a Westerplattéra, vettünk borostyánt, sőt találtunk is, voltam a Hel-félsziget legvégén és fürödtem a hideg tengerben...
Most jó itthon.

Utolsó napok Krakkóban

Valószínűleg tegnap láttam utoljára éjjeli fényekben Krakkót, legalábbis egy ideig.
Ideges vagyok, szomorú és elégedetlen magammal. Jugi azt mondta, hogy a legnagyobb benyomást az emberekre az első és az utolsó találkozón tesszük. Na Tim utolsó benyomása nem lehetett valami jó... :) de végülis mit számít.
Végülis az utolsó napokban sokat mászkáltam a suliban, a városban csakúgy, mentünk Zakrzówekbe, frizbiztünk vagy csak napoztunk. Utolsó estémet elrontottam azt hiszem, sok ötletem volt, de mivel Vicentének is utolsó este volt, meg ott volt a meccs is, + mindenki kiköltözött a koliból, ezért nem lett belőle semmi. Szóval kora délután elbúcsúztattuk Nataliát, este meg Vicentét és engem.
Kaskáék is kiköltöztek, egészen furcsa volt, meg már alig lakik itt valaki. Pawel, a szomszéd még hét elején elköszönt, viszont egy másik szomszéd, Rumcájsz, tegnap leállt velem beszélgetni! :) nem semmi... És itt maradt Maly, Darek és Tomasz. Tőlük lehet, de Mateusztól és Jorgétól biztosan szerdán búcsúzom. Amúgy fogalmam nincs minek írom le ezeket :)
Meg még koordinátoromtól kellene elköszönnöm igazából. Aztán a mai nap programja még, hogy bemegyek Mariához, összepakolok szépen (nem lesz egyszerű), bevásárolok, és azt hiszem ennyi... Ja és Jugival találkozom. Aztán irány Gdansk :)
Erősen el kell vonatkoztatnom, bár a hely, meg a tenger biztosan megteszi a hatását :) úgy várom már!!

Mostanában vendégeim voltak, tehát valahogy velük most újra felfedeztem Krakkót, meg az embereket...
Múlt vasárnap megérkeztek Somáék, aztán szerdán meg Cila, szóval mostanában kicsit jártam a várost. Csütörtökön megkaptuk a lengyeles papírt, hogy megcsináltuk a kurzust, ennek örömére néhányan elmentünk Kazimierzbe egy kerthelyiségbe. Ismerőseim közül Jugi, Jakub, Laura meg Vicente volt ott, tök jó volt csak aztán menni kellett a villamosbuliba, mármint ezt se bántam olyan nagyon persze :) 6kor kezdődött, de kint a világ végén (szóval most már Nowa Hutában is voltam, hallod ezt Misi? :))
Úgyhogy bevásároltunk és ebédeltünk egyet Jugival, Cilával meg Mateusszal, és irány Nowa Huta. Hát nagyon vicces volt, eljött egy halom villamos, aztán begördült a miénk, dübörgő zenével, táncoló emberekkel, mosolygó vezetővel... Bement a vili az óvárosba, aztán át Podgórzébe, aztán Kazimierz, Cichy Kacik, és aztán egy csomó kör a belváros körül. Az emberek álltak, mosolyogtak, integettek, egy pap meg áldásokat osztogatott :) Mi pedig énekeltünk, táncoltunk, ittunk, ettünk, és mindig mikor a Jagelló egyetemhez értünk, skandálni kezdtünk valami AGH-sat :) Nagyon jó volt, aztán az Alchemiában + Lubudububan elbúcsúztattuk Laurát. Szegénykém a dizsiben egyszer csak leült és elkezdett sírni, úgyhogy jól megvigasztaltuk, furcsa érzés, hogy lehet tényleg nem látom többet.

Pénteken aztán találkoztam Jorgéval is, jó érzés volt megint látni, azt hiszem, annak ellenére, hogy nem töltöttünk együtt túl sok időt, eléggé megkedveltem. Ahogy egyébként Jugit is az utóbbi időben.
Éjszaka aztán felmásztunk a Kopiec Pilsudskiegóra, ahol az állatkert is van, és lestük a várost meg a holdat.

Szombaton ismét Zakopanéba vettük az utunkat, ezúttal Morskie Okót néztük meg Cilával, Mateusszal, Jugival meg Jorgéval. Este aztán kimentünk a Jamiroquai koncertre, de nagyon vicces volt, a Visztulán egy hajón volt valahogy a színpad, meg kivetítő, az emberek meg a túlpartról nézhették és hallgathatták, de persze olyan távolságból se látni, se hallani nem lehetett... Igazából én arra a gyertyaúsztatásra lettem volna kíváncsi, de az korábban volt.
Az 'Ír Nagykövetségen' megnéztük a holland-oroszt, aztán kajálni indultunk, de annyira sokan voltak az óvárosban, én tényleg még ilyet nem láttam, az összes kebabosnál kígyózott a sor, úgyhogy maradt a meki... (Jakub erre azt mondta, hogy ő csak éhes, nincs még kétségbeesve :))
Később benéztünk az Atmosferába, dumáltunk, táncoltunk, aztán haza. Cila vmikor reggel jött haza, nem tudom merre járt... :)

Az utolsó lengyelóra után
(Laura, Vicente, Bastian, Natalia, Roman, én, Kristina, Tim, Elisa)

A Pod Wawelemben az óriáskorsókkal

Na igen, úgy ahogy tartottunk egy búcsúbulit. Meccsnézésnek tökéletes volt :) leszámitva hogy nem nyertek a lengyelek :( viszont az egészen vicces volt, ahogy Jakub, az osztrák srác megbújt a sok-sok lengyel között. Persze az eredménnyel ő se volt elégedett.
Aztán ott volt még Jugi, Ula, Joan és Vincent, aztán kicsit, talán utoljára beszélgettünk...
Másnap grillezés volt náluk, de végül úgy alakult, hogy nem jutottam el oda.
Tegnap meg Vicentével úgy örültünk, hogy nyertek a spanyolok!!
Tényleg folyton megy el mindenki, nap mint nap kevesebbek leszünk... :S de ez az élet, no :)

Kedden egyik utolsó órámra mentem be, aztán kiderült, hogy megint elmarad, mert hogy most egész héten péntekek vannak. Ez ilyen egész fura, tudathasadásos dolog, de azért jobb mint szombaton tanulni/dolgozni.
Később elmentem futni, aztán hazafelé menet benéztem a Park Jordanába, ahol Eliza és egy bolgár lány frizbizett, Bastian pedig az árnyékban ejtőzött. Mindjárt megjött a kedve a mozgáshoz, amikor megérkezett még 3 srác és inkább focit javasoltak. Szóval rúgtuk a bőrt, eléggé sportos napom volt tehát, majd elmentünk meccset nézni. Megint csak meglepett valami: a lengyelek örültek ugyanis az orosz gólnak, nincs sok ellenérzésük az oroszokkal szemben, mert hát mégiscsak szlávok... hm. Én mindenesetre a spanyolokkal voltam, egy kisebb spanyol csoporttal (köztük Vicentével) egyetemben. A meccs után aztán a kivetítő előtti focipályán nekiálltunk frizbizni. Végülis azért van ott az a placc, hogy ki legyen használva :)
Tegnap megcsináltam a lengyelt, aztán el akartam menni a többiekkel ünnepelni, vagy csak ülni, vagy táncolni... csak bealudtam. Ma Can, Joan és Vincent búcsúbulijára készülünk :(
Ja és aztán vasárnap érkezik Soma a hapsijával, szerdán felrakom őket a buszra, aztán várok a megállóban kicsit, és jön Cila :)

Az elmúlt héten tényleg rákapcsoltam. Muszáj megcsinálnom a felvett órákat, viszont az egyik nem fog menni. Ennyi. Van még kettő, plusz még a lengyel, ami azért gondolom, hogy csak sikerül...
Egész héten nem csináltam semmi különöset, csak a szokásos... Szerdán lengyel után elmentünk a Maly Rynekre színházat nézni, na de mondanom se kell, hogy egy szót nem értettünk, szóval inkább csak beszélgettünk. Csütörtökön tett egy rövid látogatást Grysik, néhai szomszédom (mármint azért néhai, mert elköltözött...), ült itt a szobában, nézett kifelé, és sóhajtozott, hogy hogy hiányzik neki ez a kilátás...
Pénteken elmentem végre a Wawelbe múzeumozni. Amióta itt vagyok, csak kívülről láttam a Wawelt, de most megnéztem a keleti gyűjteményt, meg az Elveszett Wawel című kiállítást, ami nagyon érdekes volt, bemutatja milyen volt a Wawel dombja azelőtt hogy királyi palotát emeltek rá. Később meg Podgórzéba vettük az irányt, ahol megkerestük Schindler gyárát. Csak kívülről láttuk sajnos, renoválás alatt van, egy borzasztó elhanyagolt helyen egyébként, több gyárépület között.
Szombaton elmentünk az állatkertbe, ami nagyon jó hely, nem a város közepén, hanem szépen egy erdőben, rengeteg növénnyel, virággal... nagyon szépen ki van alakítva. Sajnos fényképezőt ide se vittem :( a lényeg, hogy nagyon tetszett.
Vasárnap pedig a szokásos bolhapiac. Mára már nem olyan izgi mint az elején, mondjuk most már minden héten megyek, szóval nincs sok újdonság. Azért érdekes dolgok vannak, van aki fél pár cipőket, szakadt könyveket visz ki, meg van aki a padláson talált ezüst dolgokat, mandolint :) vagy horogkeresztes bicskát(!)
Mászkáltam a szabadban, napsütésben... aztán este meccset néztünk. Úgy volt, hogy Bastianhoz megyünk, csak aztán itt is nézték a szomszédban, úgyhogy inkább maradtam.

Tegnap levizsgáztam lengyelből, csak az írásbeli volt eddig, na és utána elmentünk a Pod Wawelem-be sörözni. Mindenki 'duze piwo't kért, na most általában a nagy sör az egy normál korsó. Itt a nagy az egy literes korsót jelent :)) de azért mindenki derekasan állta a sarat... Aztán kicsit angolul, kicsit lengyelül beszélgettünk, mert jött velünk Roman is, kedves lengyel tanárunk. :) Nagyon vicces az az ember :)
Később a többiek elmentek Nataliához sütögetni, én már megbeszéltem egy másik sütögetést itt a koliban, szóval megbeszéltük, hogy majd Bastiannál találkozunk. Ennek ellenére persze nem mentem, ez azért volt mert kicsit kivoltam, aztán f9kor tértem észhez, és mivel nem akartuk lekésni a meccset, a legközelebbi beülős helyen tekintettük meg a nagy holland győzelmet az olaszok felett. Aminek igazán nem örültem mert olasz győzelemre fogadtam :((

Mostanában nem volt semmi extra. Kicsit le voltam lombozva az utóbbi napokban, csak úgy spontán, de aztán pénteken a lengyelesekkel megkóstoltuk Krakkó legfinibb fagyiját, ami hát semmi extra nem volt, csak jó, viszont kivételesen nem kanyargott a fagyizó előtt kilóméteres sor.
Szombaton azaz tegnap sétáltam egyet, az volt a cél, hogy kicsi színt szedjek magamra, aztán túl jól sikerült sajna... Délután kincskeresni mentünk az óvárosba, amit meg is nyertük, bár konkrétan nem tudom mit, azt tudom, hogy egyikünk utazhat valahova, de hogy ki, meg hogy hogy derül ki... nem tudom.
Este Grzesiekhez voltunk hivatalosak, ülős-dumálós(-ivós :)) buliba. Mivel épp Krakkóban járt Matyi, akit Piroska révén ismerek, együtt jártuk Varsó utcáit úgy másfél hónappal ezelőtt, hát megbeszéltük hogy összefutunk, és az lett a vége, hogy ők (még egy srác meg egy lány) szintén jöttek Grzesiekékhez. Kicsit nehezen találtuk meg a házat, meg nekem jó korán haza kellett lépnem, de jó volt. Viszont most meg fordult a kocka: egy cseppet most a lengyelek rágtak be, mert folyamatosan magyarul beszéltünk :P
Ma pedig felkerekedtünk és Zakopanéba indultunk néhány emberkével, a csapat nagyobbik része megnézte a Morskie Oko-t, ami egy tavacska a Tátrában, Elisával pedig megpróbáltuk meghódítani a Giewont 1900 m körüli csúcsát. Be kell vallanom, hogy tunyaságom miatt nem jutottunk fel... De Elisának sztem ment volna a Mont Blanc is. Ő csak ment, ment, én meg több száz méterrel mögötte lihegtem a nyomában. Azért jól esett, és a táj igazán gyönyörű volt.

Sok minden

A múlt hetet otthon töltöttem, nem is az volt fura, hanem amikor visszajöttem.
Az elején próbáltam visszarázódni, aztán suliba mentem, beadandókat gyártottam Andris segítségével :) meg aztán megnéztem az újdonsült unokaöcsémet, meg a keresztlányomat és a másik uncsiöcsémet, olyan nagyot nőttek... Mimi meg egy rosszcsont :) Rossz hogy tényleg olyan ritkán (3 hónap alatt 1x) láttam...
Aztán még vizsgáztam is, ami sikerült, yess :) és találkoztam 1-2 emberrel, mondjuk épp csak összefutottunk, és persze nem is találkoztam mindenkivel, akivel jó lett volna. Péntek este bőrönddel mentem táncolni, és aztán másnap reggel 6kor indult a busz vissza, és a buszon Laura mellé ültem, vicces volt, hogy végülis találkoztunk Pesten :))

A szombat délutánt végigaludtam, mert a buszon nem tudtam, vasárnap pedig megint irány a bolhapiac :)) rengeteg gyönyörű mandolin volt kint ezúttal, meg hát mindenféle hangszerek, nagyon olcsón... Mandolint végül vettem is, úgyhogy ma elmegyek húrokért, felhangolom és elkezdek gyakorolni, majd a szomszédok boldogok lesznek, háhá :)
Amúgy meg hétfőn még mindig beadandót csináltam, kihagytam még egy órát, kedden csak úgy elmaradt, és ma is... Kedden hazafelé kullogás közben hallottam a nevemet: Jugi ült csoporttársakkal a Karlik elé kirakott asztalok egyikénél, és engem is meginvitáltak egy déli söröcskére. Este kommunista buli volt..... akartam végülis menni, az idióta ötlet ellenére, de nem jutottam el addig, csak a Spolemig, ahol viszont egy ideig remek zene szólt, aztán rákezdtek a karaoke-ra, amit amúgy szeretek, ha nem órákon át lengyel zenék mennek.
Tegnap elmentünk Zywiecbe, sörgyárat nézni, meg különböző kastélyokat, meg valami iszonyú régi kocsmát... szóval tegnap jó sok minden volt, főleg a sörgyári múzeum volt nagyon mókás, bowlingpályával, meg kocsmával...

Van élet a Juwenalia után is, és eltelt még egy hét.
Hétfőn suliban voltam, a szokásos szörnyű órán, aztán lengyel kurzus volt, ami után együtt elmentünk a Ra klubba, ami egy nagyon kellemes kiülős hely. A sötétedést sajna nem vártuk meg, de olyankor még hangulatosabb, lámpásokkal világítanak.
Másnap nagyon jó volt a suli, azt az órát mondjuk nagyon szeretem, ugyan már befejeztem elvileg, de még bejárok izgi dolgokat tanulni :) Este csak pihengettem, meg spanyol omlettet sütöttem.
Szerdán beadandókat gyártottam azt hiszem, aztán mostam, és idejött a kampuszra a lengyel kurzus java, és grilleztünk. Bastian nagyon felkészült, hozott mindenféle fini dolgot... de ugyanúgy Kristina és Vicente is. Mi a többiekkel meg az ő kajáikat ettük :)
A csütörtök a teljes balszerencse napja volt, egy órát vártam a suliban a bácsira, úgyhogy hazaléptem, meg a boltban rosszul adtak vissza, aztán mentem buszjegyet venni, és egyszerűen megszűnt az a hely, ahol lehetett volna...
Aztán az este jól végződött, a Gruzinski Chaczapuriban, névnapot ünnepelve :)
Séta aznap a Plantyn, a rakparton hazafele... szép ez a város. Meg a május esték is szépek.
Tegnap a Múzeumok éjszakáján voltam, azelőtt meg kb egész nap beadandót gyártottam, de még csomóval nem tartok sehol. Úgyhogy ezt ma folytatom, és aztán mivel ragyogó idő van, elmegyek úszni a bányatóra. És holnap haza...

JUWENALIA

Még élek!
Majd leveleket is fogok írni, csak még kell egy kis idő...
Az előző hét az egyetemi tanév csúcspontja volt, a diákok hete, amit itt úgy hívnak: Juwenalia Krakowksie.
Mondjuk a lengyelek nem semmik, tudják mit jelent mulatni. Próbáltam én is hozzátenni a magamét, és jól sikerült a hét, nagyon jól éreztem magam. Meg aztán eddig sokat hallottam róla, de részt venni benne, az egész más... nem is a buli a lényeg, hanem hogy az emberek együtt vannak, és egész Krakkó átalakul a diákok városává.

Hétfőn kezdődött, ezért aztán este kiültünk beszélgetni néhányan a fűre itt a koli előtt. Aztán próbáltuk győzködni Kristofert, hogy vegyen grillező cuccot, amit érveink súlya alatt végül meg is tett :) (Az érvek kb így néztek ki: Kristofer, nem igaz hogy ennyit se tudsz megtenni... és stb :))

Kedden befejeztem az ArcGISt, azt mondta a bácsi, hogy megcsináltam a beadandót, és evvel ő elégedett, tehát már csak néha fogok bemenni, még egy kicsit gyakorolni.
Estefelé a 15. emelet java részével leugrottunk grillezni, aztán estére borzasztóan tele lett a kolik közötti füves rész. Ez egy fontos program a Juwenalián, hogy az emberek idejönnek a kampuszra, és sütögetnek. Később elmentünk egy koncertre, de szerintem eléggé semmilyen volt, állítólag reggae, de inkább csak 2 hapsi ott ugrált és rappelt. Ráadásul fél Krakkó ott volt, úgyhogy mozdulni nem lehetett.

Szerdán próbáltam beadandókat gyártani, végülis haladtam velük.
Este kicsit beszélgettünk a lengyelesekkel, például életemben először Alexszel, aztán még sütögettünk kicsit.

Csütörtökön Wadowicében voltam, II. János Pál pápa szülőhelyén, amit úgy is hívnak, hogy "A város, ahol minden elkezdődött"
Ezen a helyen minden a pápáról szól. A pápa szülőháza, az első sulija, a második, aztán ahol papként lakott, a templom ahol felszentelték (ebben nem vagyok azért biztos), a cukrászda ahol érettségi után 'kremówki'-t evett... :) De tényleg, pár évvel halála előtt mikor Lengyelországban tartott beszédet, mesélt egy történetet, és a végén hozzátette: "... aztán az érettségi után mentünk és ettünk egy kremówkit."
...és azóta minden házban kapni kremówkit, sőt nem rendes kremówkit (ami egyébként olyan mint a krémes), hanem 'a pápa kremówkiját'...

(Ezt a képet egy kissrác csinálta a cukrászdában, ahol kremówkit ettünk. Megkért, hogy hadd csináljon egy képet a gépemmel :))


Estére ismét grillezést szerveztünk, de ez a csütörtök a Nagy Grillezés Napja minden évben, szóval mindenki itt volt, megmozdulni alig lehetett az este vége felé.
Sikerült összefutnunk Vincenttel és Jorgéval, és jött még Grzesiek, Magda és Marta, akiket nem ismerek túl jól, barátaim barátai, nagyon arik.
Később aztán gondoltuk, ha már ez a főeste, akkor bulizunk is, de a közelben minden hely tele volt, úgyhogy bementünk az óvárosba, de azért így se volt rossz.

Pénteken 10kor indult a nagy felvonulás az AGHról a Rynekre, többezer diákkal, szinte mindenki jelmezben, meg amúgy is teljesen őrültek... :) Például egy srác tangában, vagy lányok egy szál törülközőben, vagy a mentorom, Maciek pompomkislányként kifestve, meg még csomó minden...
Aztán a tömegben végül sok ismerőssel találkoztunk. A ceremónia lényege pedig az volt, hogy Krakkó polgármestere átadta a város kulcsát a diákok küldöttségének, mire mindenki skandálni kezdte, hogy Miasto jest nasze! azaz A város a miénk! :)
Nekem egyszerűen az volt nagyon mókás, hogy német tisztek ücsörögnek a kávézó teraszán a Ryneken, vagy angyalkák ülnek a McDonalds lépcsőjén, meg rendőrcsajszik inzultálják az autósokat, vagy hogy táncoló papok megáldják az előttük elhaladókat, kezükben persely, rajta hogy 'Isten fizesse meg', benne sörösüvegek... vagy egyesek a Ryneken, a krakkói főtéren grilleznek, vagy épp nyugágyon, napernyő alatt, fürdőgatyában pihengetnek :)
Az AGH zubr, azaz milyen állat is? bölény talán, egy bevásárlókocsiból és Zubr sörösdobozokból volt összeállítva, azt vitték körbe a Ryneken, mint egy áldozati állatot, és mindenki sorban követte őket :))
Később mindenféle műsor volt a főtéren, koncert is, szóval én sose gondoltam volna, hogy táncolni fogok a Ryneken, déli napsütésben... egészen egyedi élmény.
Délutánra nagyon elfáradtam, fogalmam nincs mitől :) aztán mivel Vicentéék itt ücsörögtek a füvön, leugrottam hozzájuk. Non-stop programok voltak, később a Blonián volt egy csomó koncert, kinéztünk oda is, aztán én elmentem moziba, és megnéztem az Iszka utazását.
A Zaczekben a Zakopower nevű hegyi formáció lépett fel, populáris folkot játszottak, nagyon mókás zene, nekem meg mindenkinek nagyon tetszett :) és 2x is eljátszották a Gyöngyhajú lányt, magyarul... A végén odajött Laura, aki egy lett lány a lengyel csoportból, és megkérdezte, hogy honnan a fenéből ismeri ezt a dalt, mert fogalma nem volt róla mi ez, de olyan ismerős a dallam :)
Koncert után beszélgettem az egyik szomszéddal, valahogy ez eddig még nem nagyon történt meg, nem is értem hogy miért, pedig jó fej.

Szombaton pihengettem, és aztán este Jugi grillezést szervezett össze nekünk, bár a fő téma persze a szlovén alkoholok bemutatása volt. Érdekes dolgokat hozott, volt rendes pálinka, valami mézes cucc, és egy áfonya vagy nem tudom milyen pálinka, abból készítettem tengeralattjárót (egy Tátra mocne segítségével, úgy néz ki, hogy a feles poharat az ember beleteszi a pohár sörbe, aztán blugy-blugy :)) Ezúttal nem volt kocsiégetés, de volt felállítva ott egy ToiToi, és néhány vicces emberke fogta és a feje tetejére fordította... Na igen, érdekes volt, hogy mindenki nagyban beszélget, aztán a tömeg elkezd morajlani, majd a mutatvány végén tapsolni....
Közben tőlünk úgy 20 méterre néhány kolis ismerős is grillezett, úgyhogy néha hozzájuk is átnéztem. Megismertem például Tomasz húgát, Bogusiát, meg két emberkét a hegyekből :) ez azért érdekes, mert az szinte egy másik népcsoport, szerintem tök más nyelvet beszélnek. A lengyelek szerint nem, de számomra érthetetlen az a nyelv(járás).
Viccesek voltak, folyamatosan angolul beszéltek, nem is mindig hozzám, hanem egymás között is. Aztán hideg lett, a tűz is elaludt, meg lassan én is.
Meg lassan a Juwenalia is végetért, bár néhányan még tegnap éjjel is kiabálták, hogy Juwe-juwe-juwenalia, kto nie pije, ten kanalia!
vagy hogy UJ sie uczy, ami azt jelenti, hogy az UJ (jagelló egyetem) tanul, és ez igaz is, amíg nekünk pénteken szünet volt, addig Vicentének órája volt, délután 5kor...

Még tanultam néhány ilyen kiabálnivalót, de elfelejtettem... ja: tak sie bawi, tak sie bawi AGH :)) Vagyis így mulat az AGH :)

A jó öreg Jorgéval, Joannal és Cannal.

Hosszú hétvége

Szerdán megérkezett Cila, aminek nagyon örültem, már eléggé hiányzott. Délután együtt ebédeltünk, aztán én lengyelre mentem, ő meg vissza a hökös társaihoz. Roman, a lengyel tanárunk úgy döntött, hogy menjünk inkább haza, mi meg nem ellenkeztünk, és végül Laura, Natalia meg én elmentünk Vicentéhez háztűznézőbe, és dumcsiztunk.
Az este aztán egész mókásan folytatódott, mentünk a Rynekre, aztán még más erasmusosokkal és Cilával mulattunk tovább.
Nekem aztán eszembe jutott, hogy másnap indulunk hosszú hétvégére, vagyis hogy valószínűleg korán kelünk... úgyhogy amíg a többiek átmentek egy másik helyre, addig én hazafele indultam. Nem volt szerencsém, mert megállított két srác, az egyik megkérdezte, hogy szépnek tartom-e, szóval idióta volt, de a barátja jó fej volt, úgyhogy beszélgettünk kicsit. Kiderült hogy ők Varsóban tanulnak, de aztán mennek Pestre, kb mikor én is. Szóval majd vicces lesz, ha az otthoni 1 hetet is erasmusosokkal fogom tölteni, mert Laura is akkor jön majd... De azért nem ez a tervem! :)
Elég keveset tudtam aludni, de végül a kocsiban bepótoltam. Délután nekiindultunk a Szlovák Paradicsom egyik szép útvonalának, a Sucha Belának. Volt egy fajta halálfélelmem néha, de Darek meg Przemek, a két keménylegény innen a koliból jókat nevetett rajta.
A koliból még Mateusz volt ott, és mindketten hamarabb akartunk hazajönni, mint a többiek, úgyhogy végül otthagytuk őket és önálló túrát csináltunk. Megnéztük Lőcsét, ami nagy meglepetés volt, annyira szép óvárosa van. Azt hittem csak egy szimpla kisváros, de az az igazság, hogy a falon belüli városrész egy valódi kis ékszerdoboz.
Megnéztük a gyönyörű Szepes várát, a toronyból már remekül látszanak a Tátra hófedte csúcsai... Hazafelé megálltunk még Késmárkon, és egy kis faluban, már nagyon közel a Tátrához, ahonnan a hegyeket szemlélve felfedeztük egy lavina nyomát.
Tegnap megnéztem az apátságot Tyniecben, háát... kettő is van belőle, a kevésbé híres, a bencés az tetszett, de a másik, ami kamalduli, az nem volt olyan nagyon érdekes. De kifogtam az évi 12 nap egyikét, amikor beengedik az apátságba a nőket is :))

Ez itt Késmárk, a vár tövéből, kilátás a hegyekre...

Pitypangtanulmányozás Lőcsén

A tó, a hegyek és én.

Kilátás a szepesi várból

Vasárnap találkoztam Marysiával, beszélgettem vele erről-arról, és aztán egyébként magyarokkal is! És nem hülye magyarokkal, hanem aranyosakkal! :)) Nagyon jó messze az otthontól ismerősökkel találkozni, olyan megnyugtató.
De aztán belegondoltam, hogy nem nagyon valószínű, hogy fogom még látni Marysiát, vagy Madziát, Pawelt... és ez szomorú, megkedveltem őket nagyon.

A suliban kaptunk egy új tanárt, nem tudom miért, lehet hogy csak helyettesített, aztán kiderült hogy Budapestről jöttem, megjegyezte hogy szép város. Aztán mikor mondtam hogy Do widzenia, úgy válaszolt hogy Viszontlátásra :))
Ma korán keltem, tanultam (!), aztán rajzolgattam a suliban és dumcsiztam az aranyos tanár bácsival. Kicsit megtanultam ArcGISezni, jövő héten már zh-t írok, az elsőt itt az AGH-n.
Ebéd után idejött és megnézte az "AGH city-met" Laura, Natalia és Vicente, és tök jól elmókáztunk a fűben, napsütésben, mint a gyerekek. :)

Gyorsan megy az idő...
Tegnap kimentem a Maly Rynekre, ahol az Esztenás adott koncertet, aztán néhányan elkezdtünk moldvaizni. Szerintem spontán jött, jó érzés volt nagyon több hónap után... Aztán a srác akivel táncoltam, megkérdezte, értek-e magyarul :) Sőt beszélek is folyékonyan. Ma megyek valami előadásra, aztán este táncházba, és majd találkozom Marysiával, mondta hogy Krakkóban van :)))No itt meg egy lengyel tánccsoport mutatja be, mit tud.

Ez meg csak úgy. Lila tulipánok a Planty-n.

Képek erről-arról

Először a Różowy Słoń nevezetű kajálda belsőtere. Vicces meg minden, még olcsó is, de nem a legjobb a kaja.
Következik néhány kép a tegnapi összeröffenésről. Tudom hogy a rólam készült kép nem a legelőnyösebb, de legalább mókás :)

Hét

Hétfőn Nemzetközi nap volt az egyetemen, ezért Maciek rámparancsolt, hogy készüljek, úgyhogy tartottam előadást és énekeltem is, nem tudom, talán nem olyan nagy sikerrel, de azért én elégedett voltam magammal, kaptam AGH-s bögrét is :)
Este tandemeztünk, ezúttal nem volt nagy szám, az egyik finn lánnyal elkezdtünk közös szavakat keresni, találtunk is (azt hiszem): nyíl= nuoli. Szerintem hasonlít...

Másnap az AGH fúvószenekara játszott a Studióban, úgyhogy kitaláltuk hogy lenézünk, aztán végül jött Vincent, Joan, Jorge, meg az 15. emelet java :) Hű de milyen volt, Tomasz megkérdezte, hogy van az magyarul hogy Egészségedre, és amikor Maly, aki Kaska egyik legjobb barátja, szintén elkezdte ismételgetni hogy megtanulja, Kaska hátrafordult és elkezdett fejeket vágni... ugyan csak viccből, de tényleg tök féltékeny az összes fiúra. Hát elég kemény. A lengyelek amellett hogy baromi aranyosak tudnak lenni, néha utálják az idegeneket, meg egyszerűen azokat, akik különböznek tőlük.

Szerdán Jugival meg a finn lánnyal kajáltam (még mindig nem tudom a nevét...), este meg lecsekkoltuk a grúz kajálót Mateusszal, hogy még mindig jó-e, és azt kell hogy mondjam, hogy hmmmm :)
Tegnap volt a magyar napok megnyitója, úgyhogy elmentem a magyar tanszékre, majd holnap meg vasárnap is lesznek jó kis programok. Viszont ma némi összeülés lesz itt a szomszédban, aztán szerintem megyünk a Rynekre. Ááá hogy utálok olyanokkal beszélgetni, akik jól nyomják az angolt... Különösen rossz azokkal, akiknek anyanyelvük, pláne ha nem angol angol, hanem amerikai...

hú jaj az tök jó volt, mikor ajándékot akartam venni, és Mateusszal elmentem a Posztócsarnokba nézelődni. Mostanában sokat beszéltem buzikról, úgyhogy Mateusz nézelődés közben odaszólt, hogy nézd ott egy meleg srác, mire odafordultam, felkiáltottam hogy "ááá Tommaso!!" mert felismertem benne egy kedves távoli olasz ismerőst... csak olyan vicces. Mondjuk láttam már róla kifestett-miniszoknyás-műmelles képeket...

Varsó

Múlt hétvégén meglátogattam Piroskát Varsóban. Ő az, akit a pesti Lengyel Intézet kurzusán ismertem meg, és aztán 1 hónapja eljött hozzám Krakkóba.
Pénteken éjfél előtt értem Varsóba, Piroska kijött elém, és mivel még volt időnk a buszig, körbesétáltuk az általa csak Sztálinbildingnek nevezett óriásépületet. Sztálin adománya volt ez a 30 vagy hány emeletes szörnyűség a lengyel testvérnépnek. Na de éjjel, kivilágítva azért egész szépecske.
Fél 1-re értünk a koliba, elkezdtünk nézni egy filmet, aztán szépen be is aludtunk, úgyhogy a lengyel mávnak köszönhetően az első nap teljesen cselekvésmentesre sikerült.
Másnap Piroskával és Matyival, aki 1 emelettel lejjebb lakik, és szintén CEEPUSos, városnézésre indultunk az esőben. Indításként beültünk egy kávézóba, onnan néztük a szürke esőfüggönyt, és próbáltuk ébresztgetni magunkat. Aztán nekivágtunk. Hát elsőre elég kiábrándító volt, épp a semmi közepén sétáltunk, legalábbis egészen úgy éreztem, amikor Piroska azt mondta, hogy ez a város népszerű sétálóutcája, az egyik központja a városnak... hm. De aztán eljutottunk az óvárosba, meg az újvárosba, ami nagyon-nagyon szép, még esőben is. Mondjuk sajnos több időt töltöttünk kajálással vagy kávézóban ücsörgéssel, mint nézelődéssel, nem volt szerencsénk.
Este találkoztunk Piotrral, Karollal, Ciróval, és még nem tudom kivel, akikkel beültünk egy helyre, végülis ennyit a varsói bulizásról, de fáradt voltam már a végére. Piroska azért Piotrral elment egy tuti jacuzzis-sötétszobás-homo helyre, ami elég jól hangzik... na azóta szeretnék megnézni egy rendes buzibárt, ami nem a Kitsch.
Vasárnap már szép időnk volt, fogjuk rá, úgyhogy megnéztünk mindent, amit lehetett, Varsó tüdejét például a pávákkal, meg a varsói felkelés sok-sok emlékét. Hihetetlen, hogy ami ma Varsóban látható, az az utóbbi 60 évben épült fel, az egész város... Nagyon tetszett ez a hétvége is, és meglepett Varsó, mert sokkal jobb hely, mint amilyenre előzőleg számítottam. Bár azt hiszem, ahhoz hogy az ember megszeresse, 2 nap nem elég, sok idő kell hozzá, de valószínű, ha ez a hétvége egy hosszú varsói tartózkodás kezdete lenne, jó úton járnék ahhoz hogy megszeressem...
Hazafelé az utcán elkezdtek játszani egy Kreisler dalt, azt hiszem a Liebesfreud-ot.

Karaoke újra! :) Kedd este, erasmusosokkal. Nagyon jól indult, Vicentével találkoztam, aztán befutott Can, Mateusz, Emanuele és Tommaso is. Vicentével elénekeltük a La Bambát, bemelegítésnek (asszem ez már hagyománynak tekinthető), aztán kértem még egy dalt, és 2 órán át vártam nagyjából. Folyamatosan lengyel zenéket játszottak, úgyhogy azokat énekeltük, ami gyakorlásnak sem utolsó, de aztán meguntam, mert ez bunkóság.
Tegnap megint rajzoltam 3D-t, legújabban animációt csinálok, tök izgi ez is!
Aztán délután volt egy meghívásunk egy éneklős estére megint, kicsit karaoke-szerű de nem pont az. Lengyelesekkel akartunk menni, de mindenki lemondta, és megint csak ketten tettük tiszteletünket Vicentével, nagyon vicces volt, aztán elénekeltem a Gyöngyhajú lányt, ezért kaptam egy sört, úgyhogy mondhatjuk hogy megérte :)
És ennyi, ma utazom Varsóba :))) hurráá

(Hétfőn elvileg Nemzetközi nap, amire készülnöm kéne, aztán még aznap lengyel vizsga... :S

És nagyon fonti: kedden megszületett unokaöcsém, a második számú, Varga Ágoston Györk :)
Ezúton is sok boldogságot neki!!

A tegnapi napom is úgy ment el, hogy észre se vettem. Bementem suliba, elég mókás a térinfó, én azért vettem fel, mert gondoltam megtanulok Geomédiázni, de alig van Geomédia, inkább Idrisi... mondjuk azt szeretem, csak így lengyelül kissé nehéz, mindent külön el kell nekem magyarázni. Azt se tudom hogy lesz számonkérés, zh, vagy beadandó, bár úgy emlékszem a csajszi azt mondta, hogy 2 beadandó lesz... Aztán főzőcskéztem, irány a lengyel, aztán ott kitaláltuk néhányan, hogy elmegyünk a nyelvi klubba, a Tandembe, aminek az a lényege, hogy van egy csomó asztal, és ki van címkézve, hogy melyiknél milyen nyelven lehet beszélni. Vicentével találkoztam, leültünk nagyképűen a lengyel asztalhoz :) aztán hol a lengyelt, hol az angolt gyakoroltuk, de borzasztóan fárasztó volt folyton odakoncentrálni a hülye ragozásokra.
Később megérkezett Bastian és Natalia, és olyan jó volt látni, hogy másnak is 10 percig tart, amíg kinyög egy egyszerű mondatot :))
Megint túlságosan intellektuális beszélgetésbe kezdtünk, amihez az én angoltudásom azt hiszem, kissé kevés, aztán úgy döntöttek a többiek, hogy továbbállnak valami zenés helyre. Engem meg elkezdtek cikizni amikor azt mondtam, hogy hazamennék, szóval a becsületem forgott kockán, úgyhogy végül úgy döntöttem, megyek én is. Új hely, nem túl jó: Goraczka.
Egyszer csak megjelent egy hapi kongával, és elkezdte verni a ritmust a zenére, iszonyat jó volt :)

Kontrolerzy :))

Pénteken megnéztük a koliban a Kontrollt. Végül nem derült ki, hogy tetszett-e igazán az embereknek, de Stasio nem aludt el rajta, ez ritka, meg nemegyszer nevetett is rajta, Mateusz meg már többször látta mint én :O

Tegnap írt Natalia, hogy mennek grillezni, ha ráérek, menjek velük, mert móka. Iszonyat hideg volt, be is depiztem tegnap, szóval semmi kedvem nem volt, meg még Macieknek is kellett írnom megint, hogy na most akkor hatodszorra is meggondoltam magam, és mégsem megyek a villamosbulira. De hát Natalia ígérte nekem Madziát... szóval irány a grill!
Kimentünk az Agrártudományi Egyetem kampuszára, Nataliával, Kristiannal és Gosiával, találkoztam a többi agrártudóssal, aztán iszogattunk házivodkát, ettünk kolbit, meg dumáltunk, és nagyokat tapsoltak ezek az édes emberek, amikor sikerült kinyögnöm egy mondatot lengyelül... :)) sikerélmény :)

Elkaptam még az óvárosba menő utolsó buszt, aztán összefutottam Mateusszal, és elmentünk a Piekny piesbe-Carpe Diembe (egy épületben van a kettő, szóval ki-be kolbászoltunk attól függően, hol milyen zene volt), és közben írtam Macieknek is, hogy fussunk össze a villamosbuli után, úgyhogy kérdeztem hol vannak. Csak az a baj ezekkel a krakkói klubokkal, hogy mind a föld alatt vannak, szóval nemigen van térerő...
Na jó, szóval végül sikerült beszélnünk, de csak telefonon, pedig épp mindketten a Ryneken voltunk :) kiderült, hogy ők is jártak egy halom helyen, csak épp pont nem ugyanott, ahol mi... meg aztán nehéz a helyzet szombat esténként, mert minden hely totálisan tele van. Benéztünk még a Społembe (rájöttem mi az: egy szocreál klub, valami komm. bolt neve volt, és szerintem én már régebben láttam olyan poharat vagy tányért, amire rá volt írva hogy Społem), maradtunk vagy 10 percet, aztán szépen leléptünk alukálni.
Reggel látom hogy írt Maciek, úgy hajnali 4kor, hogy ők épp a Wawelnél ülnek és szörpöt iszogatnak...

Ma megnéztem Zakrzóweket (tuti nem írtam helyesen), egy bányató Krakkó déli részén, de valami gyönyörű... aztán jöttem vissza, láttam iylen feliratokat hogy : a zöld Zakrzówekért, szóval azt hiszem, be fogják építeni a környékét :(

Friends will be friends...

Ó de jót énekeltem tegnap! :)

De előbb a szerda: este lengyel tanfolyam, ami egyrészt rossz, mert pont este, amikor jobb dolgot is el tudnék képzelni... másrészt viszont jó, mert rendszert csináltunk belőle, hogy összeülünk szerda esténként a tanfolyam után. Úgyhogy 5en, Natalia, Kristina, Bastian, Vicente meg én beültünk a Bunkierbe, és egy ideig nagyon szórakoztató is volt, amíg Bastian el nem kezdett politizálni. És ez még nem is lett volna baj, ha a többiek nem tartják érdekesnek... Végülis túléltem, és Bastian is rájött, hogy nem a kedvenc beszélgetési témám az iraki háború, meg a demokrácia alapjai, így aztán átmentünk a Piękny piesbe (gyönyörű kutya :)), ahol találkoztunk Elizával, és a Jagellós barátaikkal, köztük egy német lánnyal, akivel magyarul beszélgettem :)
Elizával mindig kitalálunk valami extrát, most például azt, hogy elmegyünk május végén windsurfözni, mert hogy ez életünk egyetlen lehetősége, meg bla-bla... :) Meglátjuk mi lesz belőle...
Úgy éjfél után mindenki elszállingózott, de Vicentével mi egy irányba mentünk, úgyhogy benéztünk a Vinyl Klubba is, ahol szintén Erasmus-est volt, tele volt a hely franciával és spanyollal, más nemzetiségű szerintem nem is volt. Csocsóztunk egy kicsit, aztán 3 fele értem haza. A spanyol srácok tényleg elég udvariasak, nincs olyan, hogy egyedül kell hazamennem, ha van a társaságban egy spanyol :)
Csütörtökön nagyon élveztem a sulit, pedig majdnem belustultam. Egy ösvényt rajzoltam, fákkal és lámpaoszlopokkal, tök izgi!
Este pedig kitaláltam, hogy előbb elmegyek az El Solba, ahol spanyol karaoke-est volt, aztán a Franticba, ahol pedig erasmusos buli. Ittam néhány sört, aztán Maciek hívott, hogy menjek grillezni, mert itt sütögetik a husit a kolim előtt :) végül Kaskáékkal elmentünk, ittunk egy sört és ücsörögtünk egy parkban, gyönyörű idő volt, aztán irány az El Sol, fiesta!!
Az elején azért tetszett nagyon, mert vicces volt, ahogy az emberek bénáztak :) aztán táncoltam, nevettem Macieken, aki kicsit be volt állva, bár rajta nem nagyon látszik, csak az tűnt fel, hogy máskor mindig sokat beszél, most inkább csak hallgatott meg röhögött.
Aztán énekeltem, és olyan jóó volt... a legjobb az volt, amikor kértem Manát, egy spanyol hapsi volt a DJ, és mondta hogy énekeljem az En el muelle de San Blast, mert az 'piękna piosenka' :) meg gondoltam, végre eljött az én időm, úgyse ismeri senki :) énekeltünk, és a végén duetteztem egy spanyol sráccal, nagyon vicces volt.
Ja, és itt mindenki ismeri a Gyöngyhajú lányt. Úgyhogy szépen beraktuk, de lengyel volt hozzá a szöveg :( morci voltam, mert nem tudom kívülről a szövegét magyarul, idióta egy szövege van annak a dalnak, sose fogom megjegyezni. Aztán kidobtak minket, 4 fele értem haza.

Mára semmi terv nincs, néhányan együtt zapiekankáztunk, aztán filmet nézünk és szolidarítunk Stasióval, aki beteg :(
Holnap pedig irány a villamosbuli!! :)

Mostanában jó pár ismerősöm járt Budapesten. És mindenki azt mondta, hogy teljesen beleszerelmesedtek az Én városomba... és olyankor büszke vagyok, és közben rámtör a honvágy.

Szerdán összeültünk páran a lengyelcsoportból, és beszélgettünk egyet. II. János Pálra akartunk emlékezni, de az emlékezést elmosta az eső. Mint mindent mostanában. De azért kiderült, hogy a dán nyelvtörők nagyon viccesek, meg hogy a spanyol srác, Vicente (igaziból van aki Vicenzónak, van aki Vincentnek hívja, senki nem hívja Vicentének) egész jó fej, viszont annyira büszke a nemzetiségére, hogy én ilyet még nem láttam...
Csütörtökön néhány kolissal elmentünk futni, aztán próbáltunk videózni, és csúnyán bealudtam rajta :(
Másnap megismertem néhány új emberkét a Lubudububan, és megjelent néhány régi arc is. És utólag persze kiderült, hogy több ismerős ott volt, csak annyira népszerű az a hely, hogy mindig rengetegen vannak, és nehéz összefutni barátokkal.
Szombaton a buli fáradalmait pihentem ki, és épp aludni akartam menni, amikor láttam, hogy írt Maciek, vmikor jó pár órával korábban, hogy otthon vagyok-e. Írtam neki éjfél körül, hogy igen, és kérdeztem, miért járt a Kapitolban. Erre mondta, hogy még mindig itt van, mert lent buliznak a -1.-n, úgyhogy csatlakozzak :) végülis miért ne, amióta itt vagyok, kolibuliban gyakorlatilag még nem voltam, és hát egészen mókás volt :) Folyt a sör mindenütt :)
Á, és vasárnap voltam bolhapiacon, és tényleg, ahogy az útikönyv is írja, lehet kapni náci jelvényeket meg érmeket, meg egy csomó izgi régi cuccot, néhány hangszert is. Ez a Jorge olyan hülye :) azt mondta, hogy eddig még sose sikerült eljutnia arra a piacra, pedig többször próbálkozott, de mire odaért, mindig bezárt :D
Tegnap "csocsóverseny" volt, összejöttünk 6an, ebből csak 2en erasmusosok :) de azért elvoltunk. Wroclawban egyszer Jorgéval mókáztunk, és azt mondtam rá, hogy selfish, amit ő shellfish-nek értett, aztán tegnap meglepetésként betettem neki háttérnek a gépére egy halas-kagylós képet, mivel ő egy shellfish. Gondolom örült neki, bár nem tudhatom :)

Ma reggel elmentem futni, és egy hapi futás közben elkezdett faggatni. Büszke voltam magamra, pedig rosszul ment, de legalább rávettem magam, hogy reggel fussak, ez egészen elképesztő.
Most biliárdoztunk Jorgéval és Mitóval, sajnos még mindig erősen rámfér a gyakorlás... aztán a liftben dumáltam egy kameruni arccal, jó fej bár bosszantott hogy sokkal jobban beszél lengyelül mint én, pedig ugyanakkor kezdte... >:(

Előző hetem

Akkor most írok végre, hogy mindenkit megnyugtassak, még mindig élek.

A húsvétot követő pár nap eléggé eseménytelenül telt, annyi történt, hogy mindenki kezdett visszaköltözni a koliba, ennyi :) Csütörtökön megnéztem a Szerelem kolera idejént, majdnem kedvet is kaptam ahhoz hogy elolvassam, mert vicces volt, na de azért annyira nem vészes a helyzet... aztán Maciek elhívott egy latin buliba, egyébként egy jó helyen, csak éppen őt nem találtam ott. Aztán írt, hogy merre jártam, mert hogy milyen tök jó buli volt...

Pénteken reggel indultunk Wroclawba, első többnapos portyámra itt tartózkodásom alatt. Az Akademia Ekonomyczna tanulóival mentünk, eleinte eléggé elszeparálva tőlük, aztán kezdett kialakulni némi közösség. A második nap végén kiderült, hogy hárman vagyunk magyarok :) eléggé leesett a két másik lány álla, vicces volt látni, tök jót nevettünk. Péntek délután beköltöztünk a helyre, aztán törpevadászatra indultunk. Wroclaw belvárosa tele van törpékkel, a legkülönbözőbb helyeken, lámpaoszlopon, az utca közepén, a szökőkút szélén... és a vadászat közben rájöttünk, hogy Wroclaw egyszerűen gyönyörű... Én a gyönyörű Krakkóban lakom, amiért sokan irigyelnek, de azt hiszem el tudnám cserélni Wroclawra.
Este elmentünk szórakozni, borzasztó jó helyet találtunk, viszont Jorge nagyon leeresztett, Can pedig kicsit sokat ivott (aztán rengeteget beszélt), úgyhogy aztán viszonylag hamar hazamentünk.

Szombaton azt gondoltam, hogy inkább nem megyek Magda és Pawel esküvőjére, mert mindenki csini lesz, meg hogy ajándékot sem találtam, meg ott csak közeli barátok lesznek, stb... de aztán Vincent és Joan rábeszélt, és hát nagyon jó döntés volt, annyira jó volt látni őket megint!! Piotrek nagyon-nagyon mosolygott mikor megismert, de végül nem tudtunk beszélgetni. Pawel arcán a szokásos mosoly, és persze mondta, hogy örül nekem, közben én voltam az, aki jobban izgult, úgyhogy mondta, hogy 'OK, come on' :) és megölelt. Madzia nagyon szép volt, és nagyon cuki, mondta hogy 'Zosiaaa, trafiałas tutaj...' (amit most találtam meg a szótárban, és azt jelenti, hogy 'hát idetaláltál', és hát igen, egy véletlenen múlt, hogy megtaláltam őket)
Ezt követően városnézés volt, vagy 5 órán keresztül, de annyi minden van Wroclawban, hogy még ez is kevés volt, azt hiszem. Este hasonlóan bulizást terveztünk, de én inkább megnéztem a gázlámpásokat az egyik szigeten, aztán aludtam, nem volt kedvem bulizáshoz. Hú, elég furcsa emberkékkel hozott itt össze a sors. De az ember mindenből tanul.

Ma hajókirándulásra mentünk, az első és utolsó 10 perc tök jó volt, mert a belvárosban mentünk, de aztán borzasztó unalmassá vált az út. Azért elvoltunk, és tényleg, jaj de gyönyörű ez a város...
A hajókirándulás után sétáltunk egyet, és a zebrán belefutottam Madziába és Pawelbe :))
Megígérték, hogy küldenek képet az esküvőről, és majd 2 hét múlva jön Madzia Krakkóba, akkor majd dumálunk.

Most meg itthon vagyok, és kicsit gondolkodom. Azért élek, és próbálok mindenfélét csinálni. Most megint nincs jó időszakom, viszont bármennyire is úgy néz ki egy nap, hogy ez már úgy rossz ahogy van, mindig történik valami, ami miatt úgy érzem, hogy hm ezért érdemes lenni :)

Húsvét

Képek a múlt hétvégéről

Itt mind viccesek vagyunk (Kaska, Kotlar meg én)
Kaska, Irek/Kotlar, Stasio és Przemek megbeszélést folytat
És Piroska, aki látogatóba érkezettPiroska, Mateusz, én és a málnás sörömCarpe Diem

Szünet előtt

Egészen szomorú nap volt a szerda. Kezdődött azzal, hogy arra keltem, hogy Kaska pakol, megy haza az ünnepekre. Aztán bejött Kotlar hogy boldog ünnepeket kívánjon, mert megy haza szintén. Eléggé kiüresedett a koli, de azért van néhány ember aki épp csak hazaugrik 1 napra. Meg azért a kis erasmusosaim maradnak, mármint nagyjából Lengyelország területén, Can mondjuk utazik, és Vincenték is mennek síelni.
Nagyhét van, vagyis a bulizást most mellőzni fogom vasárnapig.

Mostanában eléggé belustultam, úgyhogy az utóbbi napokban a koliban szórakoztattam magam. Persze ezt azért nem úgy kell érteni, hogy folyton a gép előtt ülök, abszolút szociális tevékenységet folytatok. Mármint emberekkel beszélgetek általában :)
Szerdán Jugi addig nyaggatott, amíg végül kinéztünk az óvárosba. Minden hely vagy zárva volt, vagy nem voltak emberek.
Tegnap is nyaggatott egy kicsit, és én már Joannal is szerettem volna végre találkozni, de elég nagy gondot okoz, hogy a város másik felében lakik, úgyhogy nem sikerült leegyeztetni a találkát, így megint csak maradtam, aztán pizzáztunk.

Magyar hétvége!

Sok minden volt ezen az elmúlt hétvégén, nem csak események, hanem most valahogy másképp tekintek az ittlétemre. Talán azért, mert meglátogatott Piroska Varsóból, és sok mindent meg tudtunk beszélni, az érzéseinket, tapasztalatainkat, amiket mondjuk angolul sokkal nehezebb lenne. És hát így tényleg egészen más, mint skype-on át az otthoni barátaimnak mesélni...

Péntek délután elmentem lengyelre, aztán sütöttem crepes-t (ami Vincenttől megmaradt), jól belakmároztuk Mateusszal meg Grysiekkel (pedig Piroskának sütöttem eredetileg...), aztán kimentünk a vonathoz Piroskáért. Aztán buli volt Piroska tiszteletére (mondjuk), ennyien a koliból még sose jöttünk össze: Kaska, Kotlar, Przemek, Stasio, Mateusz, Piroska meg én elmentünk a Carpe Diembe. Jó hely, meg jó emberek, elég jól elszórakoztunk, közben még szülinapoztunk is (jól kezet ráztunk Kotlarral :)) Még Stasio is táncolt, egészen meglepett.

Szombaton elmentünk Oswiecimbe. Én másodszor voltam ott, és elhatároztam, hogy soha az életben többet nem megyek el oda. Megint tél lett, lefáradtunk, de estére összeszedtük magunkat, várost néztünk, aztán Piroska elbúcsúzott a Carpe Diemtől.

Vasárnap már nem volt erőnk Zakopanéba menni, hanem csak körbenéztünk az óvárosban, sétáltunk a gyönyörű napsütésben. A Rynek teljesen tele volt emberekkel, cukrozott mogyorót, kolbászt, forralt bort és sült oscypeket árultak, és rengeteg vásárfiát, meg virágvasárnapi virágkoszorúkat, vagy nem is tudom mik ezek.
Ebédre betértünk a Balaton étterembe, ahol bablevest ettünk és forralt sört ittunk.


Este találkoztam Madzia barátaival, Nataliával, Gosiával és Natalia barátjával (akinek a nevét elfelejtettem...), nagyon viccesek voltak, megbeszéltük, hogy majd húsvét után találkozunk, aztán főzünk valami jót közösen.

Tegnap nem volt sok kedvem suliba menni, de muszáj volt, aztán végül sikerélményem is volt az órai feladattal :)
Este kicsit pókereztünk, de megint hamar kiestem, pedig nagyon kicsin múlt, rossz napom volt nagyon. Aztán Grysiek és Mateusz kitalálták hogy menjünk Angliába áprilisban. Tök hülye vagyok, de valószínű hogy már megvan a jegy...
(Kotlar kever)

Én közvetítettem egy lengyelül beszélő és nem beszélő között :)

Szerda este kipakoltunk asztalokat és székeket a folyosóra a lift elé, ahol nagy szabad placc van, és egész este texas hold'em party ment :) Mondanom se kell, folyton az elején kiestem, de azért vicces volt a játék. A végén pénzben játszottunk, hűha... mindenki betett 1 zlotyt, így a nyertes kb 8 zlotyval lett gazdagabb :) Játék után Stasióval meg Kristofherrel dumáltam (jó hát Kristofherrel annyira nem, ő nem az a sokat beszélő fajta), aztán átjött még Przemek (ő új, róla még nem nagyon beszéltem, egyszer biliárdoztunk, amúgy Stasióék szomszédja) meg Mateusz, és sok hülyeségről beszélgettünk, afféle egymás-megismerése-estet tartottunk, és roppant sokat röhögtünk a következő videón: http://youtube.com/watch?v=eSS7ReqImb4

Aznap egy nagyon szép dolgot láttam, a napkeltét úgy ahogy még sose. Keletre néz a szobánk, szóval hajnalban felébredtem, és azt láttam, hogy Krakkó óvárosa fölött lilás-rózsaszínes felhők ülnek, fölöttük pedig az ég lángokban áll. Kedvem lett volna oldalba lökni Kaskát hogy nézzen ki az ablakon... de aztán inkább aludtam tovább.
Jorgéval és Cannal találtunk egy új menzát, olcsó, és sok kaját adnak.

Tegnap korábban keltem, mert még MicroStationöznöm kellett. Azt hittem, simán megtanulom ezt a 3D-s rajzolgatást, de nem is olyan egyszerű értelmezni a lengyel leírást hozzá...
Megbeszéltük Jorgéval, hogy fél 6kor nekiállunk a főzőcskének. Fél 6 után lementem hozzá, nem volt sehol, de szerencsére a szobatársa, Mito segédkezett nekem, úgyhogy én hamar kész lettem a paprikás krumplimmal. Jorge, Joan és Vincent fél 7 fele esett be, és órákon át szórakoztak a spanyol omlettel meg a crepes-pel. Aztán természetesen fél perc alatt elfogyott... De végre sikerélményem is volt a paprikás krumplival. Egyszerűen tényleg nem lehet elrontani, túl sokat tettem bele mindenből, és a végére mégis tök fini lett. Jaj annyira vicces volt az az este, egy csomó ember összegyűlt és különböző nyelveken énekeltek. A legviccesebb az volt, amikor németül próbálkoztak, és egyszer csak azt látom, hogy Jakub, aki osztrák, szép csendesen dölöngél a röhögéstől :) Utána néhány furcsa lengyel fiatal meghívott minket házivodkázni, aztán a többiek elindultak a Karlikba. Én gondoltam, hogy összegyűjtöm Kaskáékat, vagy legalább Mateuszt, mert bulizni akart, bekopogok hozzá, nagy sokára álmos hangon kiszól: Prosze... Kicsit ciki volt, hogy felébresztettem, de aztán eldumáltunk, és végülis fél 1 körül értem oda, már volt aki hazafele tartott a buliból. Voltak új emberkék: pl Tommaso (?) Olaszországból, és Tomasz Lengyelországból :) hú de szerettem vele beszélgetni. Azt mondta, hogy bolond vagyok...

Ja, ma érkezik hozzám Piroska Varsóból! Tök jó, magyarul fogok beszélni végre!! :)