Még Gdansk

Egy szörnyűséges- kétségbeesős- mászkálós- esős nap után estére egyszer csak nagyon-nagyon megszerettem ezt a várost. Mostanában azon kapom magam, hogy az eső a nowy port-i esőre emlékeztet, és mintha érezném a só és a hal szagát a levegőben...

No jó, valószínűleg még sokáig tudnám írogatni az élményeimet, érzéseimet, de inkább befejezem. Boldog vagyok, hogy belevágtam. Nem emlékszem, mikor és miért találtam ki. (Amen. átírtam! ;))

Utolsó napok Krakkóban

Valószínűleg tegnap láttam utoljára éjjeli fényekben Krakkót, legalábbis egy ideig.
Ideges vagyok, szomorú és elégedetlen magammal. Jugi azt mondta, hogy a legnagyobb benyomást az emberekre az első és az utolsó találkozón tesszük. Na Tim utolsó benyomása nem lehetett valami jó... :) de végülis mit számít.
Végülis az utolsó napokban sokat mászkáltam a suliban, a városban csakúgy, mentünk Zakrzówekbe, frizbiztünk vagy csak napoztunk. Utolsó estémet elrontottam azt hiszem, sok ötletem volt, de mivel Vicentének is utolsó este volt, meg ott volt a meccs is, + mindenki kiköltözött a koliból, ezért nem lett belőle semmi. Szóval kora délután elbúcsúztattuk Nataliát, este meg Vicentét és engem.
Kaskáék is kiköltöztek, egészen furcsa volt, meg már alig lakik itt valaki. Pawel, a szomszéd még hét elején elköszönt, viszont egy másik szomszéd, Rumcájsz, tegnap leállt velem beszélgetni! :) nem semmi... És itt maradt Maly, Darek és Tomasz. Tőlük lehet, de Mateusztól és Jorgétól biztosan szerdán búcsúzom. Amúgy fogalmam nincs minek írom le ezeket :)
Meg még koordinátoromtól kellene elköszönnöm igazából. Aztán a mai nap programja még, hogy bemegyek Mariához, összepakolok szépen (nem lesz egyszerű), bevásárolok, és azt hiszem ennyi... Ja és Jugival találkozom. Aztán irány Gdansk :)
Erősen el kell vonatkoztatnom, bár a hely, meg a tenger biztosan megteszi a hatását :) úgy várom már!!

Az elmúlt héten tényleg rákapcsoltam. Muszáj megcsinálnom a felvett órákat, viszont az egyik nem fog menni. Ennyi. Van még kettő, plusz még a lengyel, ami azért gondolom, hogy csak sikerül...
Egész héten nem csináltam semmi különöset, csak a szokásos... Szerdán lengyel után elmentünk a Maly Rynekre színházat nézni, na de mondanom se kell, hogy egy szót nem értettünk, szóval inkább csak beszélgettünk. Csütörtökön tett egy rövid látogatást Grysik, néhai szomszédom (mármint azért néhai, mert elköltözött...), ült itt a szobában, nézett kifelé, és sóhajtozott, hogy hogy hiányzik neki ez a kilátás...
Pénteken elmentem végre a Wawelbe múzeumozni. Amióta itt vagyok, csak kívülről láttam a Wawelt, de most megnéztem a keleti gyűjteményt, meg az Elveszett Wawel című kiállítást, ami nagyon érdekes volt, bemutatja milyen volt a Wawel dombja azelőtt hogy királyi palotát emeltek rá. Később meg Podgórzéba vettük az irányt, ahol megkerestük Schindler gyárát. Csak kívülről láttuk sajnos, renoválás alatt van, egy borzasztó elhanyagolt helyen egyébként, több gyárépület között.
Szombaton elmentünk az állatkertbe, ami nagyon jó hely, nem a város közepén, hanem szépen egy erdőben, rengeteg növénnyel, virággal... nagyon szépen ki van alakítva. Sajnos fényképezőt ide se vittem :( a lényeg, hogy nagyon tetszett.
Vasárnap pedig a szokásos bolhapiac. Mára már nem olyan izgi mint az elején, mondjuk most már minden héten megyek, szóval nincs sok újdonság. Azért érdekes dolgok vannak, van aki fél pár cipőket, szakadt könyveket visz ki, meg van aki a padláson talált ezüst dolgokat, mandolint :) vagy horogkeresztes bicskát(!)
Mászkáltam a szabadban, napsütésben... aztán este meccset néztünk. Úgy volt, hogy Bastianhoz megyünk, csak aztán itt is nézték a szomszédban, úgyhogy inkább maradtam.

Tegnap levizsgáztam lengyelből, csak az írásbeli volt eddig, na és utána elmentünk a Pod Wawelem-be sörözni. Mindenki 'duze piwo't kért, na most általában a nagy sör az egy normál korsó. Itt a nagy az egy literes korsót jelent :)) de azért mindenki derekasan állta a sarat... Aztán kicsit angolul, kicsit lengyelül beszélgettünk, mert jött velünk Roman is, kedves lengyel tanárunk. :) Nagyon vicces az az ember :)
Később a többiek elmentek Nataliához sütögetni, én már megbeszéltem egy másik sütögetést itt a koliban, szóval megbeszéltük, hogy majd Bastiannál találkozunk. Ennek ellenére persze nem mentem, ez azért volt mert kicsit kivoltam, aztán f9kor tértem észhez, és mivel nem akartuk lekésni a meccset, a legközelebbi beülős helyen tekintettük meg a nagy holland győzelmet az olaszok felett. Aminek igazán nem örültem mert olasz győzelemre fogadtam :((

Mostanában nem volt semmi extra. Kicsit le voltam lombozva az utóbbi napokban, csak úgy spontán, de aztán pénteken a lengyelesekkel megkóstoltuk Krakkó legfinibb fagyiját, ami hát semmi extra nem volt, csak jó, viszont kivételesen nem kanyargott a fagyizó előtt kilóméteres sor.
Szombaton azaz tegnap sétáltam egyet, az volt a cél, hogy kicsi színt szedjek magamra, aztán túl jól sikerült sajna... Délután kincskeresni mentünk az óvárosba, amit meg is nyertük, bár konkrétan nem tudom mit, azt tudom, hogy egyikünk utazhat valahova, de hogy ki, meg hogy hogy derül ki... nem tudom.
Este Grzesiekhez voltunk hivatalosak, ülős-dumálós(-ivós :)) buliba. Mivel épp Krakkóban járt Matyi, akit Piroska révén ismerek, együtt jártuk Varsó utcáit úgy másfél hónappal ezelőtt, hát megbeszéltük hogy összefutunk, és az lett a vége, hogy ők (még egy srác meg egy lány) szintén jöttek Grzesiekékhez. Kicsit nehezen találtuk meg a házat, meg nekem jó korán haza kellett lépnem, de jó volt. Viszont most meg fordult a kocka: egy cseppet most a lengyelek rágtak be, mert folyamatosan magyarul beszéltünk :P
Ma pedig felkerekedtünk és Zakopanéba indultunk néhány emberkével, a csapat nagyobbik része megnézte a Morskie Oko-t, ami egy tavacska a Tátrában, Elisával pedig megpróbáltuk meghódítani a Giewont 1900 m körüli csúcsát. Be kell vallanom, hogy tunyaságom miatt nem jutottunk fel... De Elisának sztem ment volna a Mont Blanc is. Ő csak ment, ment, én meg több száz méterrel mögötte lihegtem a nyomában. Azért jól esett, és a táj igazán gyönyörű volt.

Vasárnap találkoztam Marysiával, beszélgettem vele erről-arról, és aztán egyébként magyarokkal is! És nem hülye magyarokkal, hanem aranyosakkal! :)) Nagyon jó messze az otthontól ismerősökkel találkozni, olyan megnyugtató.
De aztán belegondoltam, hogy nem nagyon valószínű, hogy fogom még látni Marysiát, vagy Madziát, Pawelt... és ez szomorú, megkedveltem őket nagyon.

A suliban kaptunk egy új tanárt, nem tudom miért, lehet hogy csak helyettesített, aztán kiderült hogy Budapestről jöttem, megjegyezte hogy szép város. Aztán mikor mondtam hogy Do widzenia, úgy válaszolt hogy Viszontlátásra :))
Ma korán keltem, tanultam (!), aztán rajzolgattam a suliban és dumcsiztam az aranyos tanár bácsival. Kicsit megtanultam ArcGISezni, jövő héten már zh-t írok, az elsőt itt az AGH-n.
Ebéd után idejött és megnézte az "AGH city-met" Laura, Natalia és Vicente, és tök jól elmókáztunk a fűben, napsütésben, mint a gyerekek. :)

Hétvége, meg szemeszterkezdés

02.18.

Hát azt le kell írnom, hogy milyen aranyosak voltak tegnap ezek az informatikusok.

Tegnap későn keltem (mint mindig nagyjából, habár úgy néz ki, hogy hétfő és kedd reggel órám lesz…áá), aztán olvastam, és délben leléptem, hogy találkozzam Marysiával, akivel uszodát terveztünk. Úgyhogy találkoztunk is, hozta a férjét, aki szintén nagyon jó fej és jól lehet vele beszélgetni, úszás után elmentünk a Babcia Malinába, ami nagyon hangulatos hely, de én előtte azt hallottam, hogy olcsó is… Hát ez már sajnos nem igaz rá, mindenesetre nagyon finit ettem, megint pirogot, de az tök jó kaja… Főleg a káposztás-husis. Vasárnap lévén elmentünk az igen muzikális ferences szerzetesek templomába, aztán már iszonyat hideg volt, úgyhogy rohantam haza a koliba. Szobatársnőm megint a srácoknál volt, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, lógattam a lábam, meg mindenemet, mert átfagytam és fáradt is voltam, ők meg elkezdtek nevetni rajtam, aztán kijelentették, hogy fáradtnak tűnök, és rámférne egy forró tea. :)

Javasoltam hogy nézzünk valami filmet, de mindig csak úgy tudunk filmet nézni, hogy én hallgatom az angolt, ahogy tudom, ők meg olvassák a lengyelt, szóval néha bosszantó ha lemaradok valami poénról, és ez azért megesik. Úgyhogy filmeztünk, aztán elkezdtünk azon a bizonyos keveréknyelven beszélgetni, főként ők meséltek, képeket mutogattak, kiderült hogy folyton kirándulnak, és tök jó fej, összeszokott társaság. Csak ez nekem elsőre nem nagyon derült ki, mert például a szobatársam nem túl kommunikatív, ha egyedül vagyunk, amúgy meg aranyos, szóval ez egy kicsit még mindig furcsa.

Később megkérdeztem, hol találom a könyvtárat, mind elkezdtek magyarázni, mutogatni, felajánlottak egy körbevezetést is, meg rögtön térképet nyomtattak nekem, nagyon aranyosak voltak, máris tökre szeretem őket. Csak sajnos néhányuknak ma korán kellett kelni, úgyhogy aztán mentünk is aludni.

Ma délelőtt találkoztam Mariával, és körülnéztünk a tanszéken, beszéltünk néhány tanárral… Hát már holnap lesz órám, nagyon furcsa lesz. Jaj az egyik tanár nagyon vicces volt, nagyon-nagyon jó fej, figyel a diákokra, udvarias, úgyhogy megbeszéltük vele a dolgokat, de aztán elkezdett nekem magyarázni hülyeségeket, hogy vigyázzak a lengyel fiúkkal, mert nagyon veszélyesek :D meg hogy lakik egy sárkány a Wawel alatt, aki mérges és már nagyon éhes, és azzal is vigyázzak. Mondjuk nem értettem teljesen, miért mondja ezeket, de aranyos volt.
Aztán megebédeltünk, és fél 3 körül visszamentem a koliba, mert megbeszéltük Maciejjel hogy találkozunk 3kor.
Mikor felértem, Kaska mondta, hogy már volt itt, úgyhogy írtam neki egy sms-t, és hallottam a pittyenést hogy megkapta, mert már itt jött megint a folyosón. :)
Úgyhogy elintéztük a kolibefizetést, aztán mászkáltunk még egy kicsit. Hát elég érdekes emberke, érdekes humora van… hát szóval vicces, de jó fej és rendes ő is nagyon.

Amúgy vicces, hogy a krakkóiak ha elkezdenek mesélni mondjuk a történelemről, vagy valami épületről, tök ugyanazokat a dolgokat mondják el, szinte ugyanazokkal a szavakkal :)

No, aztán megint átmentem Stasiekékhez, igazából semmit nem csináltunk, aztán Stasiek beüzemelte a netet (yeee :)), Mateuszék meg kiültek a folyosóra, isznak és baromi hangosan beszélgetnek, nagyon viccesek.

Hát jó itt, élvezem, bár még alig csináltam igaziból valamit. Pl voltaképpen még nem mentünk el sehova. Kaskát kérdeztem is, hogy nem szoktak-e eljárni ide-oda, és mondta hogy van hogy többször elmennek, aztán van olyan hét, hogy végig itt vannak a koliban. És ez az első hét pont ilyen volt… De hozzátette, hogy úgyis meg fogom látni, hogy működik ez náluk, szóval nem aggódom.

no para

Eddig kicsit tartottam kiküldetésem első napjaitól, és főként attól, hogy gondokba fog ütközni odakint a kommunikáció. Na de most már úgy érzem, hogy nem lesz olyan nagy a gond, reménykedem...

Tegnap ütőgardonozni tanultam, mókás volt, és beszélgettem néhány emberrel, akikre holnap már biztos nem fogok emlékezni.

Nekem borzasztóan tetszett, hogy milyen nagy volt az összhang zenész és táncos között legényesnél. Olyan jó volt figyelni, ahogy a zenész a táncos lépéseit nézte, és ahhoz igazította a zenét.

Minden kezdet nehéz...

Ez így van. Főleg egy blogot megszülni kemény dolog... Bár azért sejtem, hogy vannak ennél durvább dolgok is az életben.
No jó, hát én ezt most azért hoztam létre, mint ami miatt oly sokan mások, hogy információkat közöljek, főleg magamról, az arra kíváncsi illetőknek. Szerintem csak kinttartózkodásom alatt fog működni, de meglátjuk mit hoz a jövő.

Hogy még magvasabb gondolatokat közöljek: az jár a fejemben e pillanatban, hogy milyen is a forralt sör (piwo grzane), meg hogy egyáltalán hogy lehet ilyesmit kitalálni (???), és ami még foglalkoztat, hogy fogok-e még valahol kapni ilyen téli itókát, miután télinek nem nevezhető az időjárás már jó ideje.
Meg még valami, ha már Krakkó (+lengyelkönyv): igazán foglalkoztat ez a Jama Michalika nevű hely. Valami miatt azt képzelem, hogy majd egyik este összefutok ott ezekkel a szépia-színű karikatúra-emberkékkel. És kilesem a titkaikat, és kiderül végre, hogy a lábtörlőként kezelt, amúgy bardzo sympatyczny fiúcskát választja A Nő, a femme fatale :) vagy a „nyikhaj franciát”, hogy Krakkó-ismerkedésügyi jobbkezemet idézzem.
Nekem azért gyanús, most hogy így belegondolok, hogy be fog itt jönni a képbe egy új leányzó is, Asia, Basia vagy Kasia, egyremegy, és a háromszögből négyszög kerekedik...