Még Gdansk

Egy szörnyűséges- kétségbeesős- mászkálós- esős nap után estére egyszer csak nagyon-nagyon megszerettem ezt a várost. Mostanában azon kapom magam, hogy az eső a nowy port-i esőre emlékeztet, és mintha érezném a só és a hal szagát a levegőben...

No jó, valószínűleg még sokáig tudnám írogatni az élményeimet, érzéseimet, de inkább befejezem. Boldog vagyok, hogy belevágtam. Nem emlékszem, mikor és miért találtam ki. (Amen. átírtam! ;))

Utolsó napjaim és a csodás Gdansk...

Tegnap hazaértem Lengyelországból. Épp csak olyan érzés volt, mint egy nyaralásról hazajönni. Két nagy búcsú előzte meg: először Jugitól, aki teljesen elérzékenyült, azt mondta, hogy nem akar most sírni. Amikor boltba mentem, egyszer csak ott várt a koli előtt... Utána pedig Mateusztól búcsúztam.

Gdansk pedig csodás, és a tenger, és a homok, és a gyönyörű óváros...
Megnéztünk egy csomó múzeumot, a világítótornyot, ahonnan a 2. világháború első lövéseit adták le a Westerplattéra, vettünk borostyánt, sőt találtunk is, voltam a Hel-félsziget legvégén és fürödtem a hideg tengerben...
Most jó itthon.