Mostanában nem volt semmi extra. Kicsit le voltam lombozva az utóbbi napokban, csak úgy spontán, de aztán pénteken a lengyelesekkel megkóstoltuk Krakkó legfinibb fagyiját, ami hát semmi extra nem volt, csak jó, viszont kivételesen nem kanyargott a fagyizó előtt kilóméteres sor.
Szombaton azaz tegnap sétáltam egyet, az volt a cél, hogy kicsi színt szedjek magamra, aztán túl jól sikerült sajna... Délután kincskeresni mentünk az óvárosba, amit meg is nyertük, bár konkrétan nem tudom mit, azt tudom, hogy egyikünk utazhat valahova, de hogy ki, meg hogy hogy derül ki... nem tudom.
Este Grzesiekhez voltunk hivatalosak, ülős-dumálós(-ivós :)) buliba. Mivel épp Krakkóban járt Matyi, akit Piroska révén ismerek, együtt jártuk Varsó utcáit úgy másfél hónappal ezelőtt, hát megbeszéltük hogy összefutunk, és az lett a vége, hogy ők (még egy srác meg egy lány) szintén jöttek Grzesiekékhez. Kicsit nehezen találtuk meg a házat, meg nekem jó korán haza kellett lépnem, de jó volt. Viszont most meg fordult a kocka: egy cseppet most a lengyelek rágtak be, mert folyamatosan magyarul beszéltünk :P
Ma pedig felkerekedtünk és Zakopanéba indultunk néhány emberkével, a csapat nagyobbik része megnézte a Morskie Oko-t, ami egy tavacska a Tátrában, Elisával pedig megpróbáltuk meghódítani a Giewont 1900 m körüli csúcsát. Be kell vallanom, hogy tunyaságom miatt nem jutottunk fel... De Elisának sztem ment volna a Mont Blanc is. Ő csak ment, ment, én meg több száz méterrel mögötte lihegtem a nyomában. Azért jól esett, és a táj igazán gyönyörű volt.