Mostanában vendégeim voltak, tehát valahogy velük most újra felfedeztem Krakkót, meg az embereket...
Múlt vasárnap megérkeztek Somáék, aztán szerdán meg Cila, szóval mostanában kicsit jártam a várost. Csütörtökön megkaptuk a lengyeles papírt, hogy megcsináltuk a kurzust, ennek örömére néhányan elmentünk Kazimierzbe egy kerthelyiségbe. Ismerőseim közül Jugi, Jakub, Laura meg Vicente volt ott, tök jó volt csak aztán menni kellett a villamosbuliba, mármint ezt se bántam olyan nagyon persze :) 6kor kezdődött, de kint a világ végén (szóval most már Nowa Hutában is voltam, hallod ezt Misi? :))
Úgyhogy bevásároltunk és ebédeltünk egyet Jugival, Cilával meg Mateusszal, és irány Nowa Huta. Hát nagyon vicces volt, eljött egy halom villamos, aztán begördült a miénk, dübörgő zenével, táncoló emberekkel, mosolygó vezetővel... Bement a vili az óvárosba, aztán át Podgórzébe, aztán Kazimierz, Cichy Kacik, és aztán egy csomó kör a belváros körül. Az emberek álltak, mosolyogtak, integettek, egy pap meg áldásokat osztogatott :) Mi pedig énekeltünk, táncoltunk, ittunk, ettünk, és mindig mikor a Jagelló egyetemhez értünk, skandálni kezdtünk valami AGH-sat :) Nagyon jó volt, aztán az Alchemiában + Lubudububan elbúcsúztattuk Laurát. Szegénykém a dizsiben egyszer csak leült és elkezdett sírni, úgyhogy jól megvigasztaltuk, furcsa érzés, hogy lehet tényleg nem látom többet.

Pénteken aztán találkoztam Jorgéval is, jó érzés volt megint látni, azt hiszem, annak ellenére, hogy nem töltöttünk együtt túl sok időt, eléggé megkedveltem. Ahogy egyébként Jugit is az utóbbi időben.
Éjszaka aztán felmásztunk a Kopiec Pilsudskiegóra, ahol az állatkert is van, és lestük a várost meg a holdat.

Szombaton ismét Zakopanéba vettük az utunkat, ezúttal Morskie Okót néztük meg Cilával, Mateusszal, Jugival meg Jorgéval. Este aztán kimentünk a Jamiroquai koncertre, de nagyon vicces volt, a Visztulán egy hajón volt valahogy a színpad, meg kivetítő, az emberek meg a túlpartról nézhették és hallgathatták, de persze olyan távolságból se látni, se hallani nem lehetett... Igazából én arra a gyertyaúsztatásra lettem volna kíváncsi, de az korábban volt.
Az 'Ír Nagykövetségen' megnéztük a holland-oroszt, aztán kajálni indultunk, de annyira sokan voltak az óvárosban, én tényleg még ilyet nem láttam, az összes kebabosnál kígyózott a sor, úgyhogy maradt a meki... (Jakub erre azt mondta, hogy ő csak éhes, nincs még kétségbeesve :))
Később benéztünk az Atmosferába, dumáltunk, táncoltunk, aztán haza. Cila vmikor reggel jött haza, nem tudom merre járt... :)

Na igen, úgy ahogy tartottunk egy búcsúbulit. Meccsnézésnek tökéletes volt :) leszámitva hogy nem nyertek a lengyelek :( viszont az egészen vicces volt, ahogy Jakub, az osztrák srác megbújt a sok-sok lengyel között. Persze az eredménnyel ő se volt elégedett.
Aztán ott volt még Jugi, Ula, Joan és Vincent, aztán kicsit, talán utoljára beszélgettünk...
Másnap grillezés volt náluk, de végül úgy alakult, hogy nem jutottam el oda.
Tegnap meg Vicentével úgy örültünk, hogy nyertek a spanyolok!!
Tényleg folyton megy el mindenki, nap mint nap kevesebbek leszünk... :S de ez az élet, no :)

Sok minden

A múlt hetet otthon töltöttem, nem is az volt fura, hanem amikor visszajöttem.
Az elején próbáltam visszarázódni, aztán suliba mentem, beadandókat gyártottam Andris segítségével :) meg aztán megnéztem az újdonsült unokaöcsémet, meg a keresztlányomat és a másik uncsiöcsémet, olyan nagyot nőttek... Mimi meg egy rosszcsont :) Rossz hogy tényleg olyan ritkán (3 hónap alatt 1x) láttam...
Aztán még vizsgáztam is, ami sikerült, yess :) és találkoztam 1-2 emberrel, mondjuk épp csak összefutottunk, és persze nem is találkoztam mindenkivel, akivel jó lett volna. Péntek este bőrönddel mentem táncolni, és aztán másnap reggel 6kor indult a busz vissza, és a buszon Laura mellé ültem, vicces volt, hogy végülis találkoztunk Pesten :))

A szombat délutánt végigaludtam, mert a buszon nem tudtam, vasárnap pedig megint irány a bolhapiac :)) rengeteg gyönyörű mandolin volt kint ezúttal, meg hát mindenféle hangszerek, nagyon olcsón... Mandolint végül vettem is, úgyhogy ma elmegyek húrokért, felhangolom és elkezdek gyakorolni, majd a szomszédok boldogok lesznek, háhá :)
Amúgy meg hétfőn még mindig beadandót csináltam, kihagytam még egy órát, kedden csak úgy elmaradt, és ma is... Kedden hazafelé kullogás közben hallottam a nevemet: Jugi ült csoporttársakkal a Karlik elé kirakott asztalok egyikénél, és engem is meginvitáltak egy déli söröcskére. Este kommunista buli volt..... akartam végülis menni, az idióta ötlet ellenére, de nem jutottam el addig, csak a Spolemig, ahol viszont egy ideig remek zene szólt, aztán rákezdtek a karaoke-ra, amit amúgy szeretek, ha nem órákon át lengyel zenék mennek.
Tegnap elmentünk Zywiecbe, sörgyárat nézni, meg különböző kastélyokat, meg valami iszonyú régi kocsmát... szóval tegnap jó sok minden volt, főleg a sörgyári múzeum volt nagyon mókás, bowlingpályával, meg kocsmával...

Hosszú hétvége

Szerdán megérkezett Cila, aminek nagyon örültem, már eléggé hiányzott. Délután együtt ebédeltünk, aztán én lengyelre mentem, ő meg vissza a hökös társaihoz. Roman, a lengyel tanárunk úgy döntött, hogy menjünk inkább haza, mi meg nem ellenkeztünk, és végül Laura, Natalia meg én elmentünk Vicentéhez háztűznézőbe, és dumcsiztunk.
Az este aztán egész mókásan folytatódott, mentünk a Rynekre, aztán még más erasmusosokkal és Cilával mulattunk tovább.
Nekem aztán eszembe jutott, hogy másnap indulunk hosszú hétvégére, vagyis hogy valószínűleg korán kelünk... úgyhogy amíg a többiek átmentek egy másik helyre, addig én hazafele indultam. Nem volt szerencsém, mert megállított két srác, az egyik megkérdezte, hogy szépnek tartom-e, szóval idióta volt, de a barátja jó fej volt, úgyhogy beszélgettünk kicsit. Kiderült hogy ők Varsóban tanulnak, de aztán mennek Pestre, kb mikor én is. Szóval majd vicces lesz, ha az otthoni 1 hetet is erasmusosokkal fogom tölteni, mert Laura is akkor jön majd... De azért nem ez a tervem! :)
Elég keveset tudtam aludni, de végül a kocsiban bepótoltam. Délután nekiindultunk a Szlovák Paradicsom egyik szép útvonalának, a Sucha Belának. Volt egy fajta halálfélelmem néha, de Darek meg Przemek, a két keménylegény innen a koliból jókat nevetett rajta.
A koliból még Mateusz volt ott, és mindketten hamarabb akartunk hazajönni, mint a többiek, úgyhogy végül otthagytuk őket és önálló túrát csináltunk. Megnéztük Lőcsét, ami nagy meglepetés volt, annyira szép óvárosa van. Azt hittem csak egy szimpla kisváros, de az az igazság, hogy a falon belüli városrész egy valódi kis ékszerdoboz.
Megnéztük a gyönyörű Szepes várát, a toronyból már remekül látszanak a Tátra hófedte csúcsai... Hazafelé megálltunk még Késmárkon, és egy kis faluban, már nagyon közel a Tátrához, ahonnan a hegyeket szemlélve felfedeztük egy lavina nyomát.
Tegnap megnéztem az apátságot Tyniecben, háát... kettő is van belőle, a kevésbé híres, a bencés az tetszett, de a másik, ami kamalduli, az nem volt olyan nagyon érdekes. De kifogtam az évi 12 nap egyikét, amikor beengedik az apátságba a nőket is :))

Ez itt Késmárk, a vár tövéből, kilátás a hegyekre...

Pitypangtanulmányozás Lőcsén

A tó, a hegyek és én.

Kilátás a szepesi várból

Karaoke újra! :) Kedd este, erasmusosokkal. Nagyon jól indult, Vicentével találkoztam, aztán befutott Can, Mateusz, Emanuele és Tommaso is. Vicentével elénekeltük a La Bambát, bemelegítésnek (asszem ez már hagyománynak tekinthető), aztán kértem még egy dalt, és 2 órán át vártam nagyjából. Folyamatosan lengyel zenéket játszottak, úgyhogy azokat énekeltük, ami gyakorlásnak sem utolsó, de aztán meguntam, mert ez bunkóság.
Tegnap megint rajzoltam 3D-t, legújabban animációt csinálok, tök izgi ez is!
Aztán délután volt egy meghívásunk egy éneklős estére megint, kicsit karaoke-szerű de nem pont az. Lengyelesekkel akartunk menni, de mindenki lemondta, és megint csak ketten tettük tiszteletünket Vicentével, nagyon vicces volt, aztán elénekeltem a Gyöngyhajú lányt, ezért kaptam egy sört, úgyhogy mondhatjuk hogy megérte :)
És ennyi, ma utazom Varsóba :))) hurráá

(Hétfőn elvileg Nemzetközi nap, amire készülnöm kéne, aztán még aznap lengyel vizsga... :S

És nagyon fonti: kedden megszületett unokaöcsém, a második számú, Varga Ágoston Györk :)
Ezúton is sok boldogságot neki!!

A tegnapi napom is úgy ment el, hogy észre se vettem. Bementem suliba, elég mókás a térinfó, én azért vettem fel, mert gondoltam megtanulok Geomédiázni, de alig van Geomédia, inkább Idrisi... mondjuk azt szeretem, csak így lengyelül kissé nehéz, mindent külön el kell nekem magyarázni. Azt se tudom hogy lesz számonkérés, zh, vagy beadandó, bár úgy emlékszem a csajszi azt mondta, hogy 2 beadandó lesz... Aztán főzőcskéztem, irány a lengyel, aztán ott kitaláltuk néhányan, hogy elmegyünk a nyelvi klubba, a Tandembe, aminek az a lényege, hogy van egy csomó asztal, és ki van címkézve, hogy melyiknél milyen nyelven lehet beszélni. Vicentével találkoztam, leültünk nagyképűen a lengyel asztalhoz :) aztán hol a lengyelt, hol az angolt gyakoroltuk, de borzasztóan fárasztó volt folyton odakoncentrálni a hülye ragozásokra.
Később megérkezett Bastian és Natalia, és olyan jó volt látni, hogy másnak is 10 percig tart, amíg kinyög egy egyszerű mondatot :))
Megint túlságosan intellektuális beszélgetésbe kezdtünk, amihez az én angoltudásom azt hiszem, kissé kevés, aztán úgy döntöttek a többiek, hogy továbbállnak valami zenés helyre. Engem meg elkezdtek cikizni amikor azt mondtam, hogy hazamennék, szóval a becsületem forgott kockán, úgyhogy végül úgy döntöttem, megyek én is. Új hely, nem túl jó: Goraczka.
Egyszer csak megjelent egy hapi kongával, és elkezdte verni a ritmust a zenére, iszonyat jó volt :)

Kontrolerzy :))

Pénteken megnéztük a koliban a Kontrollt. Végül nem derült ki, hogy tetszett-e igazán az embereknek, de Stasio nem aludt el rajta, ez ritka, meg nemegyszer nevetett is rajta, Mateusz meg már többször látta mint én :O

Tegnap írt Natalia, hogy mennek grillezni, ha ráérek, menjek velük, mert móka. Iszonyat hideg volt, be is depiztem tegnap, szóval semmi kedvem nem volt, meg még Macieknek is kellett írnom megint, hogy na most akkor hatodszorra is meggondoltam magam, és mégsem megyek a villamosbulira. De hát Natalia ígérte nekem Madziát... szóval irány a grill!
Kimentünk az Agrártudományi Egyetem kampuszára, Nataliával, Kristiannal és Gosiával, találkoztam a többi agrártudóssal, aztán iszogattunk házivodkát, ettünk kolbit, meg dumáltunk, és nagyokat tapsoltak ezek az édes emberek, amikor sikerült kinyögnöm egy mondatot lengyelül... :)) sikerélmény :)

Elkaptam még az óvárosba menő utolsó buszt, aztán összefutottam Mateusszal, és elmentünk a Piekny piesbe-Carpe Diembe (egy épületben van a kettő, szóval ki-be kolbászoltunk attól függően, hol milyen zene volt), és közben írtam Macieknek is, hogy fussunk össze a villamosbuli után, úgyhogy kérdeztem hol vannak. Csak az a baj ezekkel a krakkói klubokkal, hogy mind a föld alatt vannak, szóval nemigen van térerő...
Na jó, szóval végül sikerült beszélnünk, de csak telefonon, pedig épp mindketten a Ryneken voltunk :) kiderült, hogy ők is jártak egy halom helyen, csak épp pont nem ugyanott, ahol mi... meg aztán nehéz a helyzet szombat esténként, mert minden hely totálisan tele van. Benéztünk még a Społembe (rájöttem mi az: egy szocreál klub, valami komm. bolt neve volt, és szerintem én már régebben láttam olyan poharat vagy tányért, amire rá volt írva hogy Społem), maradtunk vagy 10 percet, aztán szépen leléptünk alukálni.
Reggel látom hogy írt Maciek, úgy hajnali 4kor, hogy ők épp a Wawelnél ülnek és szörpöt iszogatnak...

Ma megnéztem Zakrzóweket (tuti nem írtam helyesen), egy bányató Krakkó déli részén, de valami gyönyörű... aztán jöttem vissza, láttam iylen feliratokat hogy : a zöld Zakrzówekért, szóval azt hiszem, be fogják építeni a környékét :(

Friends will be friends...

Ó de jót énekeltem tegnap! :)

De előbb a szerda: este lengyel tanfolyam, ami egyrészt rossz, mert pont este, amikor jobb dolgot is el tudnék képzelni... másrészt viszont jó, mert rendszert csináltunk belőle, hogy összeülünk szerda esténként a tanfolyam után. Úgyhogy 5en, Natalia, Kristina, Bastian, Vicente meg én beültünk a Bunkierbe, és egy ideig nagyon szórakoztató is volt, amíg Bastian el nem kezdett politizálni. És ez még nem is lett volna baj, ha a többiek nem tartják érdekesnek... Végülis túléltem, és Bastian is rájött, hogy nem a kedvenc beszélgetési témám az iraki háború, meg a demokrácia alapjai, így aztán átmentünk a Piękny piesbe (gyönyörű kutya :)), ahol találkoztunk Elizával, és a Jagellós barátaikkal, köztük egy német lánnyal, akivel magyarul beszélgettem :)
Elizával mindig kitalálunk valami extrát, most például azt, hogy elmegyünk május végén windsurfözni, mert hogy ez életünk egyetlen lehetősége, meg bla-bla... :) Meglátjuk mi lesz belőle...
Úgy éjfél után mindenki elszállingózott, de Vicentével mi egy irányba mentünk, úgyhogy benéztünk a Vinyl Klubba is, ahol szintén Erasmus-est volt, tele volt a hely franciával és spanyollal, más nemzetiségű szerintem nem is volt. Csocsóztunk egy kicsit, aztán 3 fele értem haza. A spanyol srácok tényleg elég udvariasak, nincs olyan, hogy egyedül kell hazamennem, ha van a társaságban egy spanyol :)
Csütörtökön nagyon élveztem a sulit, pedig majdnem belustultam. Egy ösvényt rajzoltam, fákkal és lámpaoszlopokkal, tök izgi!
Este pedig kitaláltam, hogy előbb elmegyek az El Solba, ahol spanyol karaoke-est volt, aztán a Franticba, ahol pedig erasmusos buli. Ittam néhány sört, aztán Maciek hívott, hogy menjek grillezni, mert itt sütögetik a husit a kolim előtt :) végül Kaskáékkal elmentünk, ittunk egy sört és ücsörögtünk egy parkban, gyönyörű idő volt, aztán irány az El Sol, fiesta!!
Az elején azért tetszett nagyon, mert vicces volt, ahogy az emberek bénáztak :) aztán táncoltam, nevettem Macieken, aki kicsit be volt állva, bár rajta nem nagyon látszik, csak az tűnt fel, hogy máskor mindig sokat beszél, most inkább csak hallgatott meg röhögött.
Aztán énekeltem, és olyan jóó volt... a legjobb az volt, amikor kértem Manát, egy spanyol hapsi volt a DJ, és mondta hogy énekeljem az En el muelle de San Blast, mert az 'piękna piosenka' :) meg gondoltam, végre eljött az én időm, úgyse ismeri senki :) énekeltünk, és a végén duetteztem egy spanyol sráccal, nagyon vicces volt.
Ja, és itt mindenki ismeri a Gyöngyhajú lányt. Úgyhogy szépen beraktuk, de lengyel volt hozzá a szöveg :( morci voltam, mert nem tudom kívülről a szövegét magyarul, idióta egy szövege van annak a dalnak, sose fogom megjegyezni. Aztán kidobtak minket, 4 fele értem haza.

Mára semmi terv nincs, néhányan együtt zapiekankáztunk, aztán filmet nézünk és szolidarítunk Stasióval, aki beteg :(
Holnap pedig irány a villamosbuli!! :)

Mostanában jó pár ismerősöm járt Budapesten. És mindenki azt mondta, hogy teljesen beleszerelmesedtek az Én városomba... és olyankor büszke vagyok, és közben rámtör a honvágy.

Szerdán összeültünk páran a lengyelcsoportból, és beszélgettünk egyet. II. János Pálra akartunk emlékezni, de az emlékezést elmosta az eső. Mint mindent mostanában. De azért kiderült, hogy a dán nyelvtörők nagyon viccesek, meg hogy a spanyol srác, Vicente (igaziból van aki Vicenzónak, van aki Vincentnek hívja, senki nem hívja Vicentének) egész jó fej, viszont annyira büszke a nemzetiségére, hogy én ilyet még nem láttam...
Csütörtökön néhány kolissal elmentünk futni, aztán próbáltunk videózni, és csúnyán bealudtam rajta :(
Másnap megismertem néhány új emberkét a Lubudububan, és megjelent néhány régi arc is. És utólag persze kiderült, hogy több ismerős ott volt, csak annyira népszerű az a hely, hogy mindig rengetegen vannak, és nehéz összefutni barátokkal.
Szombaton a buli fáradalmait pihentem ki, és épp aludni akartam menni, amikor láttam, hogy írt Maciek, vmikor jó pár órával korábban, hogy otthon vagyok-e. Írtam neki éjfél körül, hogy igen, és kérdeztem, miért járt a Kapitolban. Erre mondta, hogy még mindig itt van, mert lent buliznak a -1.-n, úgyhogy csatlakozzak :) végülis miért ne, amióta itt vagyok, kolibuliban gyakorlatilag még nem voltam, és hát egészen mókás volt :) Folyt a sör mindenütt :)
Á, és vasárnap voltam bolhapiacon, és tényleg, ahogy az útikönyv is írja, lehet kapni náci jelvényeket meg érmeket, meg egy csomó izgi régi cuccot, néhány hangszert is. Ez a Jorge olyan hülye :) azt mondta, hogy eddig még sose sikerült eljutnia arra a piacra, pedig többször próbálkozott, de mire odaért, mindig bezárt :D
Tegnap "csocsóverseny" volt, összejöttünk 6an, ebből csak 2en erasmusosok :) de azért elvoltunk. Wroclawban egyszer Jorgéval mókáztunk, és azt mondtam rá, hogy selfish, amit ő shellfish-nek értett, aztán tegnap meglepetésként betettem neki háttérnek a gépére egy halas-kagylós képet, mivel ő egy shellfish. Gondolom örült neki, bár nem tudhatom :)

Ma reggel elmentem futni, és egy hapi futás közben elkezdett faggatni. Büszke voltam magamra, pedig rosszul ment, de legalább rávettem magam, hogy reggel fussak, ez egészen elképesztő.
Most biliárdoztunk Jorgéval és Mitóval, sajnos még mindig erősen rámfér a gyakorlás... aztán a liftben dumáltam egy kameruni arccal, jó fej bár bosszantott hogy sokkal jobban beszél lengyelül mint én, pedig ugyanakkor kezdte... >:(

Előző hetem

Akkor most írok végre, hogy mindenkit megnyugtassak, még mindig élek.

A húsvétot követő pár nap eléggé eseménytelenül telt, annyi történt, hogy mindenki kezdett visszaköltözni a koliba, ennyi :) Csütörtökön megnéztem a Szerelem kolera idejént, majdnem kedvet is kaptam ahhoz hogy elolvassam, mert vicces volt, na de azért annyira nem vészes a helyzet... aztán Maciek elhívott egy latin buliba, egyébként egy jó helyen, csak éppen őt nem találtam ott. Aztán írt, hogy merre jártam, mert hogy milyen tök jó buli volt...

Pénteken reggel indultunk Wroclawba, első többnapos portyámra itt tartózkodásom alatt. Az Akademia Ekonomyczna tanulóival mentünk, eleinte eléggé elszeparálva tőlük, aztán kezdett kialakulni némi közösség. A második nap végén kiderült, hogy hárman vagyunk magyarok :) eléggé leesett a két másik lány álla, vicces volt látni, tök jót nevettünk. Péntek délután beköltöztünk a helyre, aztán törpevadászatra indultunk. Wroclaw belvárosa tele van törpékkel, a legkülönbözőbb helyeken, lámpaoszlopon, az utca közepén, a szökőkút szélén... és a vadászat közben rájöttünk, hogy Wroclaw egyszerűen gyönyörű... Én a gyönyörű Krakkóban lakom, amiért sokan irigyelnek, de azt hiszem el tudnám cserélni Wroclawra.
Este elmentünk szórakozni, borzasztó jó helyet találtunk, viszont Jorge nagyon leeresztett, Can pedig kicsit sokat ivott (aztán rengeteget beszélt), úgyhogy aztán viszonylag hamar hazamentünk.

Szombaton azt gondoltam, hogy inkább nem megyek Magda és Pawel esküvőjére, mert mindenki csini lesz, meg hogy ajándékot sem találtam, meg ott csak közeli barátok lesznek, stb... de aztán Vincent és Joan rábeszélt, és hát nagyon jó döntés volt, annyira jó volt látni őket megint!! Piotrek nagyon-nagyon mosolygott mikor megismert, de végül nem tudtunk beszélgetni. Pawel arcán a szokásos mosoly, és persze mondta, hogy örül nekem, közben én voltam az, aki jobban izgult, úgyhogy mondta, hogy 'OK, come on' :) és megölelt. Madzia nagyon szép volt, és nagyon cuki, mondta hogy 'Zosiaaa, trafiałas tutaj...' (amit most találtam meg a szótárban, és azt jelenti, hogy 'hát idetaláltál', és hát igen, egy véletlenen múlt, hogy megtaláltam őket)
Ezt követően városnézés volt, vagy 5 órán keresztül, de annyi minden van Wroclawban, hogy még ez is kevés volt, azt hiszem. Este hasonlóan bulizást terveztünk, de én inkább megnéztem a gázlámpásokat az egyik szigeten, aztán aludtam, nem volt kedvem bulizáshoz. Hú, elég furcsa emberkékkel hozott itt össze a sors. De az ember mindenből tanul.

Ma hajókirándulásra mentünk, az első és utolsó 10 perc tök jó volt, mert a belvárosban mentünk, de aztán borzasztó unalmassá vált az út. Azért elvoltunk, és tényleg, jaj de gyönyörű ez a város...
A hajókirándulás után sétáltunk egyet, és a zebrán belefutottam Madziába és Pawelbe :))
Megígérték, hogy küldenek képet az esküvőről, és majd 2 hét múlva jön Madzia Krakkóba, akkor majd dumálunk.

Most meg itthon vagyok, és kicsit gondolkodom. Azért élek, és próbálok mindenfélét csinálni. Most megint nincs jó időszakom, viszont bármennyire is úgy néz ki egy nap, hogy ez már úgy rossz ahogy van, mindig történik valami, ami miatt úgy érzem, hogy hm ezért érdemes lenni :)

Képek a múlt hétvégéről

Itt mind viccesek vagyunk (Kaska, Kotlar meg én)
Kaska, Irek/Kotlar, Stasio és Przemek megbeszélést folytat
És Piroska, aki látogatóba érkezettPiroska, Mateusz, én és a málnás sörömCarpe Diem

Magyar hétvége!

Sok minden volt ezen az elmúlt hétvégén, nem csak események, hanem most valahogy másképp tekintek az ittlétemre. Talán azért, mert meglátogatott Piroska Varsóból, és sok mindent meg tudtunk beszélni, az érzéseinket, tapasztalatainkat, amiket mondjuk angolul sokkal nehezebb lenne. És hát így tényleg egészen más, mint skype-on át az otthoni barátaimnak mesélni...

Péntek délután elmentem lengyelre, aztán sütöttem crepes-t (ami Vincenttől megmaradt), jól belakmároztuk Mateusszal meg Grysiekkel (pedig Piroskának sütöttem eredetileg...), aztán kimentünk a vonathoz Piroskáért. Aztán buli volt Piroska tiszteletére (mondjuk), ennyien a koliból még sose jöttünk össze: Kaska, Kotlar, Przemek, Stasio, Mateusz, Piroska meg én elmentünk a Carpe Diembe. Jó hely, meg jó emberek, elég jól elszórakoztunk, közben még szülinapoztunk is (jól kezet ráztunk Kotlarral :)) Még Stasio is táncolt, egészen meglepett.

Szombaton elmentünk Oswiecimbe. Én másodszor voltam ott, és elhatároztam, hogy soha az életben többet nem megyek el oda. Megint tél lett, lefáradtunk, de estére összeszedtük magunkat, várost néztünk, aztán Piroska elbúcsúzott a Carpe Diemtől.

Vasárnap már nem volt erőnk Zakopanéba menni, hanem csak körbenéztünk az óvárosban, sétáltunk a gyönyörű napsütésben. A Rynek teljesen tele volt emberekkel, cukrozott mogyorót, kolbászt, forralt bort és sült oscypeket árultak, és rengeteg vásárfiát, meg virágvasárnapi virágkoszorúkat, vagy nem is tudom mik ezek.
Ebédre betértünk a Balaton étterembe, ahol bablevest ettünk és forralt sört ittunk.


Este találkoztam Madzia barátaival, Nataliával, Gosiával és Natalia barátjával (akinek a nevét elfelejtettem...), nagyon viccesek voltak, megbeszéltük, hogy majd húsvét után találkozunk, aztán főzünk valami jót közösen.

Tegnap nem volt sok kedvem suliba menni, de muszáj volt, aztán végül sikerélményem is volt az órai feladattal :)
Este kicsit pókereztünk, de megint hamar kiestem, pedig nagyon kicsin múlt, rossz napom volt nagyon. Aztán Grysiek és Mateusz kitalálták hogy menjünk Angliába áprilisban. Tök hülye vagyok, de valószínű hogy már megvan a jegy...
(Kotlar kever)

Én közvetítettem egy lengyelül beszélő és nem beszélő között :)

Szerda este kipakoltunk asztalokat és székeket a folyosóra a lift elé, ahol nagy szabad placc van, és egész este texas hold'em party ment :) Mondanom se kell, folyton az elején kiestem, de azért vicces volt a játék. A végén pénzben játszottunk, hűha... mindenki betett 1 zlotyt, így a nyertes kb 8 zlotyval lett gazdagabb :) Játék után Stasióval meg Kristofherrel dumáltam (jó hát Kristofherrel annyira nem, ő nem az a sokat beszélő fajta), aztán átjött még Przemek (ő új, róla még nem nagyon beszéltem, egyszer biliárdoztunk, amúgy Stasióék szomszédja) meg Mateusz, és sok hülyeségről beszélgettünk, afféle egymás-megismerése-estet tartottunk, és roppant sokat röhögtünk a következő videón: http://youtube.com/watch?v=eSS7ReqImb4

Aznap egy nagyon szép dolgot láttam, a napkeltét úgy ahogy még sose. Keletre néz a szobánk, szóval hajnalban felébredtem, és azt láttam, hogy Krakkó óvárosa fölött lilás-rózsaszínes felhők ülnek, fölöttük pedig az ég lángokban áll. Kedvem lett volna oldalba lökni Kaskát hogy nézzen ki az ablakon... de aztán inkább aludtam tovább.
Jorgéval és Cannal találtunk egy új menzát, olcsó, és sok kaját adnak.

Tegnap korábban keltem, mert még MicroStationöznöm kellett. Azt hittem, simán megtanulom ezt a 3D-s rajzolgatást, de nem is olyan egyszerű értelmezni a lengyel leírást hozzá...
Megbeszéltük Jorgéval, hogy fél 6kor nekiállunk a főzőcskének. Fél 6 után lementem hozzá, nem volt sehol, de szerencsére a szobatársa, Mito segédkezett nekem, úgyhogy én hamar kész lettem a paprikás krumplimmal. Jorge, Joan és Vincent fél 7 fele esett be, és órákon át szórakoztak a spanyol omlettel meg a crepes-pel. Aztán természetesen fél perc alatt elfogyott... De végre sikerélményem is volt a paprikás krumplival. Egyszerűen tényleg nem lehet elrontani, túl sokat tettem bele mindenből, és a végére mégis tök fini lett. Jaj annyira vicces volt az az este, egy csomó ember összegyűlt és különböző nyelveken énekeltek. A legviccesebb az volt, amikor németül próbálkoztak, és egyszer csak azt látom, hogy Jakub, aki osztrák, szép csendesen dölöngél a röhögéstől :) Utána néhány furcsa lengyel fiatal meghívott minket házivodkázni, aztán a többiek elindultak a Karlikba. Én gondoltam, hogy összegyűjtöm Kaskáékat, vagy legalább Mateuszt, mert bulizni akart, bekopogok hozzá, nagy sokára álmos hangon kiszól: Prosze... Kicsit ciki volt, hogy felébresztettem, de aztán eldumáltunk, és végülis fél 1 körül értem oda, már volt aki hazafele tartott a buliból. Voltak új emberkék: pl Tommaso (?) Olaszországból, és Tomasz Lengyelországból :) hú de szerettem vele beszélgetni. Azt mondta, hogy bolond vagyok...

Ja, ma érkezik hozzám Piroska Varsóból! Tök jó, magyarul fogok beszélni végre!! :)

Egy hétfő meg egy kedd, nem sok történéssel, de egy lengyelórával

Tegnap sokat aludtam, az a baj, hogy átállt a belső órám spanyol időszámításra, későn kelés, későn fekvés és siestázás...
Viszont egész sokat cselekedtem, kaját csináltam, mostam, boltba mentem, aztán lengyelre este. Annak a hapsinak a csoportjába kerültem (Roman), aki olyan szigorúan kérdezgetett ki a múltkori felmérő interjún. Aztán most mikor bemutatkoztunk, akkor mondta, hogy rám emlékszik, ugye magyar vagyok? :) 7 fős csoportom munkanyelve a német is lehetne, miután ketten egy dán lánnyal, nem német anyanyelvűek, kisebbséget alkotunk.
Kiderült, egész mókás ám ez a tanár bácsi.
Este: JazzRock, CarpeDiem, Łubu-dubu, Kitsch...
ááá ezek az angolok annyira hülyék... totál berúgnak, aztán randalíroznak, és ez főleg akkor csúnya, ha nőkről van szó.

Ma meg ArcGIS, gyönyörűséges napsütés, este pedig sütés-főzés, és gondolom videózás vagy hasonló jön, nincs ma kedvem kimenni. Viszont húú áprilisban megyünk Torunba (remélem legalábbis h tudok menni, de tesóm miatt lehet h nem fog sikerülni...), aztán nekem eltökélt célom elmenni Madzia és Pawel esküvőjére márc. végén Wroclawba. Írtam is Madzia barátnőjének, úgyhogy valami csak összejön majd. :) És akkor ott a húsvéti szünet, amire még ki kell találni valami jót.

Megint főztem+bűntudat

Nagyon rossz kislány vagyok, mert nem járok be az egyik órára. De én már úgy vagyok vele, hogy minek, úgyse fogom tudni megcsinálni (ezt a tanár mondta), csakhogy ez még nincs letisztázva, úgyhogy igyekezni kéne (+ még el is szoktam felejteni ezt az órát...). Azt hiszem, hogy még föl fogok venni egy faktot, remélem engedik, és aztán még tesire szeretnék járni, ha már lehet.

Kipróbáltam magam paprikás krumpli főzésben, a Joantól megörökölt krumplikból épp kijött egy adag, és azt kell hogy mondjam, elég jól sikerült. Nem csak úgy, hogy meg lehetett enni, hanem hmmm... bár az is igaz, hogy jó éhes voltam már. Csak kicsit elfőtte a levét, de az nem oly nagy baj.

Tegnap megbeszéltük páran, hogy elmegyünk meccset nézni, csak aztán összevissza szervezkedtek, aztán hirtelen elindultak az óvárosba, mármint Jorge és Can, hogy találkozzanak Vincenttel és Joannal, úgyhogy én maradtam szépen. Ööö ezután vicces volt, mert meg akartuk keresni őket Mateusszal, csak aztán valahogy a Jazz Rockban kötöttünk ki, és próbáltam szólni Joanéknak, hogy ott vagyok, de nem kapták meg az üzenetem :( A Jazz Rock nem volt nagyon tuti, átmentünk a Łubu-dububa, ahol csak néhány nagyon vicces emberke volt. Pl 3 angol (tele van a város angolokkal), valószínűleg mind nagyon kész volt, az egyik egyedül táncolt, breakelt, legalábbis próbálkozott :) A Kitschben már többen voltak. Igaz a városi legenda, hogy a Kitsch annak idején homoszexuális találkozóhely volt, hát szóval volt aki még most is annak használta... :S

hétvége

Péntek este jöttek haza Kaskáék a síelésről. Én eléggé lefáradtam a naptól, úgyhogy nem volt nagyon kedvem kimenni, Stasiekkel képeket nézegettünk, aztán mentem is aludni.
Tegnap délután Stasiekkel főzőcskéztünk. Ő rántott husit krumplival, én meg túrógombócot, amit még soha az életben nem főztem, de ehhez képest, sőt, amúgy se lett rossz. Mondjuk nem éppen a kedvenc kajám, fogalmam nincs hogy jutott eszembe, hogy túrógombócot csinálok. Estére az erasmusosokkal terveztünk egy Kazimierz-látogatást, de mivel ezúttal végre a kolisoknak is volt kedve egy kis kimenéshez, inkább velük tartottam a Łubudububa. Elég sokáig maradtunk, végül befutottak az erasmusosok is, vicces volt. Kaska teljesen eltűnt a szemünk elől, míg végül előtte értünk haza, ilyen se volt még.
Holnap korán kell kelnem, 8ra megyek előadásra (bár fogalmam nincs minek...), aztán Mariával is kéne beszélnem, hogy felvehessek még egy tárgyat, mert ez így nem izgi. Jugi pl hétfőtől péntekig egész nap bent van, mondjuk az meg sok szerintem.

Címmentes

Azt hiszem, túl sokat írok, de most így az elején mindent le kell vésnem. Gondolom, hogy idővel apad majd a körmölési kedv.

Kedd délután nehezen tudtam rávenni magam bármiféle értelmes cselekvésre. Kaśkáék sütöttek palacsintát, úgyhogy én már nem fogok, pedig terveztem, de hát ezután már nem túl eredeti...
Átmentem a szomszédba, Grzegorzékhoz (sose fogom megjegyezni a becenevét, még az is szép, hogy ezt le tudtam írni), aztán találkoztam Canékkal, és bementünk az óvárosba.
Beültünk egy vinotékába, kóstolgattunk, úgy tettünk, mintha értenénk a borokhoz, aztán elindultunk a kedvenc helyünkre. Útközben viszont összefutottunk Kaśkával és Mateusszal, akik épp onnan jöttek, és azt mondták, hogy nagyon tele van, úgyhogy ők átmennek a Łubudububa (jaj de szeretem ezt a szót, azt jelenti, hogy Bummbumm). Mi pedig ott kötöttünk ki, ahol az Erasmusos Istenhozott buli volt, de ezúttal jobban tetszett.

Tegnap végre sokat aludtam, de még így is egész délután kókadoztam. A nap legnagyobb kalandja a mosás volt, büszkén mondhatom, hogy igen, megcsináltam! Csak egy pólóm sínylette meg, egész érdekes mintázata lett a mosástól...
Este megint belustultam, de írt Vincent, hogy ha van valami ötlet, szóljunk neki, mert unatkozik. Gyorsan lerendeztünk egy hirtelen találkozót többesben, ezúttal nem mentünk be az óvárosba, itt maradtunk a kampuszon. Csak beszélgetni akartunk, de ezeknél a fura lengyeleknél nincs este buli nélkül, 11 körül mindig beindul a táncikálás. Rövidebb estét terveztünk, úgyhogy elég hamar eljöttünk, otthagytuk Vincent-t, de azért nagyon nem aggódtunk érte, valószínűleg jó kezekbe került. :)
Ma Jorge és Joan főznek nekünk ebédet, aztán szerintem ma a koliban maradok, majd kiderül. Holnap pedig Maciekékkel lesz városnézés, habár már mindenki ismeri szerintem Krakkót valamilyen szinten :) és utána lengyel tanfolyam, nagy valószínűséggel. Tanulnom kell, hogy ügyes legyek, és bekerüljek egy jó csoportba :)

további történések, meg unatkozások...

Vasárnap megnéztük a fantasztikus Rambo 4-et... Végig esik benne az eső, rohadt idegesítő, szóval amellett hogy nem értem mit beszélnek, még nem is hallom. Nem mintha annyira érdekelt volna, inkább pihentem kifelé a kirándulást, a színészi játékon meg néhány idióta jeleneten röhögtem. A kedvencem az, amikor John kiszabadítja a csajt, és letépi egy hapi torkát. Irek meg nyugisan vacsizott mellettem tovább... :)

Tegnap bent voltam valami GeoMediás órán. Szóval nem elég, hogy fogalmam nincs soha, mi a feladat éppen, de ráadásul a program is lengyelül van...
Visszajövet meglátogattam Stasieket, de dolga volt, viszont náluk van az az iszonyat kényelmes fotel, úgyhogy elhelyeztem magam, és olvastam. Meg néha elbóbiskoltam. Tomek bejött 3 felé, megkérdezte nem megyek-e kajálni :) ez azért tök jó, mert nem azért kérdezte, hogy szegény elveszett magyar lány ne ebédeljen egyedül, hanem csak úgy, és ez már valami. :)
Később se csináltam túl sok mindent, leszámítva hogy fel kellett készülnöm egy beszélgetésre a "fontos bácsival", aki elvileg az én nem-tudom-kim (tutor?), és átnéztem egy csomó mindent, nehogy szégyenben maradjak, ha kérdez valami extrát... Napközben lemerült a mobilom, és este mikor bekapcsoltam, azt láttam hogy az erasmusosoktól kaptam vagy 6 sms-t, mind azt kérdezte, megyek-e kajálni, vagy valamit csinálni...
Én most már a kolisokkal szerettem volna valamit estére, de ők mindig csak döglenek, megint egyedül Mateusz aktivizálta magát.
Aztán Jugi szólt, hogy ne felejtsük el, hogy minden hétfő estére van egy biliárd- meg egy csocsóasztalunk, úgyhogy irány a Karlik. Végülis alig voltunk, de elcsocsózgattunk, úgy össze-vissza vertük a spanyolokat, hogy csak néztek :) Can szerint tudok játszani, szerintem csak mázlim volt, de higgye csak azt... Igazán multikulti beszélgetés alakult ki az asztalunknál, tanítgattuk egymást, aztán úgy gondoltuk, bemegyünk az óvárosba bulizni kicsit.
Can evett egy kebabot (szerintem kaja tekintetében egészen otthon érzi magát), aztán megnéztük a Łubudubut, meg egy másik helyet, ahol legalább táncoltak is, és mi is csatlakoztunk Mateusszal. Canéknak nem jött be annyira sajnos a hely azt hiszem, vagy csak a lány volt kevés, fene tudja, de leléptek, mi meg még megittunk néhány sört, aztán kidobtak minket. Szerintem nagyjából 3 órát aludtam. Most el kéne lépnem kajálni, mert éhes vagyok.

A beszélgetés a bácsival nem is volt gáz, kaptam tőle egy könyvet, vicces, meg csak előadást tartott, kérdezgetett, hogy minden ok-e, aztán még elintéztünk pár dolgot. Ja és virágot is akarok venni, hogy legyen némi zöld is itt.

hétvégézés

(Muszáj megint írnom, hogy tehessek be képeket a szomszédaimról is :))
Tegnap bementem a városba, lejártam a lábam, aztán hazafelé összefutottam a török és a szlovén sráccal, úgyhogy megbeszéltük, hogy átugrunk Jugihoz délután. Ittunk egy teát, aztán már indultunk is az esti rögbimeccsnézésre(!)
Egy francia leányzó ötlete volt, hogy milyen mókás is Krakkóban egy ír pubban francia-angol rögbimeccset nézni. A hely tele volt angolokkal leginkább, sok erasmusos francia is volt, azért ők külön kasztot alkotnak, kivéve Vincent-t, mert vele jól el lehet dumálni.
Végül eléggé sokan befutottak, és a meccs végeztével elmentünk egy talán Błęnde Koło nevű helyre. A hely maga szuper, olyan érzése van ott az embernek, mintha házibuliban lenne, de hát azért a zene miatt mégsem volt az igazi. Úgyhogy 1-2 felé elkezdtek elszivárogni az emberek, mi is gondolkodtunk rajta, de a spanyol srácok még csak nemrég érkeztek, és méltatlankodtak (kicsit át van állva az órájuk), úgyhogy még megnéztünk egy másik helyet, táncikáltunk, aztán ettünk egy zapiekankát a szokásos gyorskajálda-sátorban és hazamentünk.

A spanyol srácokkal megbeszéltük, hogy reggel jönnek értem, és megnézünk egy régiségpiacot. Természetesen a reggel az nekik kb dél, addigra én meg már elígérkeztem Kaśkáéknak ebédre.
Ebéd után Kaśka, Irek meg én felmásztunk arra a hegyre, ahova egyik este már akartunk, itt készült néhány béna kép (ezért picik, meg aztán egyikünk se volt túl fotogén, főleg nem Irek :D), de legalább valami :)
Remélem lesz ma valami jó a kolisokkal, csak az a baj, hogy egyesek már megint másnaposak... (nem én, félreértés ne essék! :))

welcome party

Tegnap délután erasmusos találkozó volt, ahol végre találkoztam lengyeleken kívül más nemzetiségűvel is. Bemutatkoztunk meg stb, aztán néhányan elmentek kocsmázni, én meg visszajöttem a koliba, mert beszélni akartam a kolisokkal is.
Mateusz kitalálta, hogy menjünk fel a Kościuszko-halomra, ami kicsit olyasmi mint nálunk a Gellért-hegy, de rajtam kívül senkinek nem volt kedve hozzá, úgyhogy kitalálták hogy inkább görkoriznak, engem meg csúnyán itthagytak :(
Meglátogattam Stasiekéket, akik épp meccsnézésre indultak, úgyhogy velük tartottam, gondoltam egy félórát velül leszek, aztán elindulok az erasmusos welcome partira. Ebből az lett, hogy visszajöttünk a koliba és végignéztük a meccset, bár nagyrészt nem annyira a meccsre koncentráltunk. Bence, az otthoni lengyeltanárom mondta, hogy majd mutassam meg a lengyel-magyar szótárban a szitkozódásokat a lengyeleknek, mert azt az ő lengyel ismerősei is nagyon viccesnek találták, és tényleg, ők is dőltek a röhögéstől, én meg csak néztem :)

Mindenki úgy gondolta, hogy rossz ötlet egyedül nekiindulni a városnak péntek este, úgyhogy Stasiek fogta magát és elkísért egy Frantik nevű helyre, ahova hivatalos voltam. Már majdnem hazamentem, negyedórán át kerengtem abban a labirintusban, amikor végre belebotlottam a török srácba. Megintcsak főleg lengyelekkel beszélgettem, valahogy ez a sors vagy nem tudom :) Elmesélték, hogy mielőtt elindultak, ketten megittak egy liter vodkát(!), meg már a sokadik sörnél tartanak, és még eléggé normálisan néztek ki! Gondolom ez ma már nem áll rájuk... :D
A tánci része már nem volt olyan szórakoztató, egy teremben tuc-tuc ment, amit sokan borzasztóan élveztek :S a másikban meg hip-hop vagy ilyesmi. Szóval az még mindig jobb, úgyhogy átcsábítottam pár embert, de sokkal jobb ott se lett, úgy éreztem ott mintha szardíniásdobozban lettem volna. Végül elég hamar leléptem, velem jött az egyik spanyol srác is, Jorge, aki mint végül kiderült, szintén a Kapitolban lakik. Mondjuk nem vagyok benne teljesen biztos, hogy nem csak azért jött-e el a buliból, hogy ne kelljen egyedül mennem haza...

(Az első kép olyan, mintha nagyon multikulti lenne, pedig csak ketten nem vagyunk lengyelek, a második képen viszont a kelet-európai összetartás iskolapéldáját lehet megfigyelni.)