Varsó

Múlt hétvégén meglátogattam Piroskát Varsóban. Ő az, akit a pesti Lengyel Intézet kurzusán ismertem meg, és aztán 1 hónapja eljött hozzám Krakkóba.
Pénteken éjfél előtt értem Varsóba, Piroska kijött elém, és mivel még volt időnk a buszig, körbesétáltuk az általa csak Sztálinbildingnek nevezett óriásépületet. Sztálin adománya volt ez a 30 vagy hány emeletes szörnyűség a lengyel testvérnépnek. Na de éjjel, kivilágítva azért egész szépecske.
Fél 1-re értünk a koliba, elkezdtünk nézni egy filmet, aztán szépen be is aludtunk, úgyhogy a lengyel mávnak köszönhetően az első nap teljesen cselekvésmentesre sikerült.
Másnap Piroskával és Matyival, aki 1 emelettel lejjebb lakik, és szintén CEEPUSos, városnézésre indultunk az esőben. Indításként beültünk egy kávézóba, onnan néztük a szürke esőfüggönyt, és próbáltuk ébresztgetni magunkat. Aztán nekivágtunk. Hát elsőre elég kiábrándító volt, épp a semmi közepén sétáltunk, legalábbis egészen úgy éreztem, amikor Piroska azt mondta, hogy ez a város népszerű sétálóutcája, az egyik központja a városnak... hm. De aztán eljutottunk az óvárosba, meg az újvárosba, ami nagyon-nagyon szép, még esőben is. Mondjuk sajnos több időt töltöttünk kajálással vagy kávézóban ücsörgéssel, mint nézelődéssel, nem volt szerencsénk.
Este találkoztunk Piotrral, Karollal, Ciróval, és még nem tudom kivel, akikkel beültünk egy helyre, végülis ennyit a varsói bulizásról, de fáradt voltam már a végére. Piroska azért Piotrral elment egy tuti jacuzzis-sötétszobás-homo helyre, ami elég jól hangzik... na azóta szeretnék megnézni egy rendes buzibárt, ami nem a Kitsch.
Vasárnap már szép időnk volt, fogjuk rá, úgyhogy megnéztünk mindent, amit lehetett, Varsó tüdejét például a pávákkal, meg a varsói felkelés sok-sok emlékét. Hihetetlen, hogy ami ma Varsóban látható, az az utóbbi 60 évben épült fel, az egész város... Nagyon tetszett ez a hétvége is, és meglepett Varsó, mert sokkal jobb hely, mint amilyenre előzőleg számítottam. Bár azt hiszem, ahhoz hogy az ember megszeresse, 2 nap nem elég, sok idő kell hozzá, de valószínű, ha ez a hétvége egy hosszú varsói tartózkodás kezdete lenne, jó úton járnék ahhoz hogy megszeressem...
Hazafelé az utcán elkezdtek játszani egy Kreisler dalt, azt hiszem a Liebesfreud-ot.