Utolsó napjaim és a csodás Gdansk...

Tegnap hazaértem Lengyelországból. Épp csak olyan érzés volt, mint egy nyaralásról hazajönni. Két nagy búcsú előzte meg: először Jugitól, aki teljesen elérzékenyült, azt mondta, hogy nem akar most sírni. Amikor boltba mentem, egyszer csak ott várt a koli előtt... Utána pedig Mateusztól búcsúztam.

Gdansk pedig csodás, és a tenger, és a homok, és a gyönyörű óváros...
Megnéztünk egy csomó múzeumot, a világítótornyot, ahonnan a 2. világháború első lövéseit adták le a Westerplattéra, vettünk borostyánt, sőt találtunk is, voltam a Hel-félsziget legvégén és fürödtem a hideg tengerben...
Most jó itthon.

Mostanában vendégeim voltak, tehát valahogy velük most újra felfedeztem Krakkót, meg az embereket...
Múlt vasárnap megérkeztek Somáék, aztán szerdán meg Cila, szóval mostanában kicsit jártam a várost. Csütörtökön megkaptuk a lengyeles papírt, hogy megcsináltuk a kurzust, ennek örömére néhányan elmentünk Kazimierzbe egy kerthelyiségbe. Ismerőseim közül Jugi, Jakub, Laura meg Vicente volt ott, tök jó volt csak aztán menni kellett a villamosbuliba, mármint ezt se bántam olyan nagyon persze :) 6kor kezdődött, de kint a világ végén (szóval most már Nowa Hutában is voltam, hallod ezt Misi? :))
Úgyhogy bevásároltunk és ebédeltünk egyet Jugival, Cilával meg Mateusszal, és irány Nowa Huta. Hát nagyon vicces volt, eljött egy halom villamos, aztán begördült a miénk, dübörgő zenével, táncoló emberekkel, mosolygó vezetővel... Bement a vili az óvárosba, aztán át Podgórzébe, aztán Kazimierz, Cichy Kacik, és aztán egy csomó kör a belváros körül. Az emberek álltak, mosolyogtak, integettek, egy pap meg áldásokat osztogatott :) Mi pedig énekeltünk, táncoltunk, ittunk, ettünk, és mindig mikor a Jagelló egyetemhez értünk, skandálni kezdtünk valami AGH-sat :) Nagyon jó volt, aztán az Alchemiában + Lubudububan elbúcsúztattuk Laurát. Szegénykém a dizsiben egyszer csak leült és elkezdett sírni, úgyhogy jól megvigasztaltuk, furcsa érzés, hogy lehet tényleg nem látom többet.

Pénteken aztán találkoztam Jorgéval is, jó érzés volt megint látni, azt hiszem, annak ellenére, hogy nem töltöttünk együtt túl sok időt, eléggé megkedveltem. Ahogy egyébként Jugit is az utóbbi időben.
Éjszaka aztán felmásztunk a Kopiec Pilsudskiegóra, ahol az állatkert is van, és lestük a várost meg a holdat.

Szombaton ismét Zakopanéba vettük az utunkat, ezúttal Morskie Okót néztük meg Cilával, Mateusszal, Jugival meg Jorgéval. Este aztán kimentünk a Jamiroquai koncertre, de nagyon vicces volt, a Visztulán egy hajón volt valahogy a színpad, meg kivetítő, az emberek meg a túlpartról nézhették és hallgathatták, de persze olyan távolságból se látni, se hallani nem lehetett... Igazából én arra a gyertyaúsztatásra lettem volna kíváncsi, de az korábban volt.
Az 'Ír Nagykövetségen' megnéztük a holland-oroszt, aztán kajálni indultunk, de annyira sokan voltak az óvárosban, én tényleg még ilyet nem láttam, az összes kebabosnál kígyózott a sor, úgyhogy maradt a meki... (Jakub erre azt mondta, hogy ő csak éhes, nincs még kétségbeesve :))
Később benéztünk az Atmosferába, dumáltunk, táncoltunk, aztán haza. Cila vmikor reggel jött haza, nem tudom merre járt... :)

Az elmúlt héten tényleg rákapcsoltam. Muszáj megcsinálnom a felvett órákat, viszont az egyik nem fog menni. Ennyi. Van még kettő, plusz még a lengyel, ami azért gondolom, hogy csak sikerül...
Egész héten nem csináltam semmi különöset, csak a szokásos... Szerdán lengyel után elmentünk a Maly Rynekre színházat nézni, na de mondanom se kell, hogy egy szót nem értettünk, szóval inkább csak beszélgettünk. Csütörtökön tett egy rövid látogatást Grysik, néhai szomszédom (mármint azért néhai, mert elköltözött...), ült itt a szobában, nézett kifelé, és sóhajtozott, hogy hogy hiányzik neki ez a kilátás...
Pénteken elmentem végre a Wawelbe múzeumozni. Amióta itt vagyok, csak kívülről láttam a Wawelt, de most megnéztem a keleti gyűjteményt, meg az Elveszett Wawel című kiállítást, ami nagyon érdekes volt, bemutatja milyen volt a Wawel dombja azelőtt hogy királyi palotát emeltek rá. Később meg Podgórzéba vettük az irányt, ahol megkerestük Schindler gyárát. Csak kívülről láttuk sajnos, renoválás alatt van, egy borzasztó elhanyagolt helyen egyébként, több gyárépület között.
Szombaton elmentünk az állatkertbe, ami nagyon jó hely, nem a város közepén, hanem szépen egy erdőben, rengeteg növénnyel, virággal... nagyon szépen ki van alakítva. Sajnos fényképezőt ide se vittem :( a lényeg, hogy nagyon tetszett.
Vasárnap pedig a szokásos bolhapiac. Mára már nem olyan izgi mint az elején, mondjuk most már minden héten megyek, szóval nincs sok újdonság. Azért érdekes dolgok vannak, van aki fél pár cipőket, szakadt könyveket visz ki, meg van aki a padláson talált ezüst dolgokat, mandolint :) vagy horogkeresztes bicskát(!)
Mászkáltam a szabadban, napsütésben... aztán este meccset néztünk. Úgy volt, hogy Bastianhoz megyünk, csak aztán itt is nézték a szomszédban, úgyhogy inkább maradtam.

Tegnap levizsgáztam lengyelből, csak az írásbeli volt eddig, na és utána elmentünk a Pod Wawelem-be sörözni. Mindenki 'duze piwo't kért, na most általában a nagy sör az egy normál korsó. Itt a nagy az egy literes korsót jelent :)) de azért mindenki derekasan állta a sarat... Aztán kicsit angolul, kicsit lengyelül beszélgettünk, mert jött velünk Roman is, kedves lengyel tanárunk. :) Nagyon vicces az az ember :)
Később a többiek elmentek Nataliához sütögetni, én már megbeszéltem egy másik sütögetést itt a koliban, szóval megbeszéltük, hogy majd Bastiannál találkozunk. Ennek ellenére persze nem mentem, ez azért volt mert kicsit kivoltam, aztán f9kor tértem észhez, és mivel nem akartuk lekésni a meccset, a legközelebbi beülős helyen tekintettük meg a nagy holland győzelmet az olaszok felett. Aminek igazán nem örültem mert olasz győzelemre fogadtam :((

Mostanában nem volt semmi extra. Kicsit le voltam lombozva az utóbbi napokban, csak úgy spontán, de aztán pénteken a lengyelesekkel megkóstoltuk Krakkó legfinibb fagyiját, ami hát semmi extra nem volt, csak jó, viszont kivételesen nem kanyargott a fagyizó előtt kilóméteres sor.
Szombaton azaz tegnap sétáltam egyet, az volt a cél, hogy kicsi színt szedjek magamra, aztán túl jól sikerült sajna... Délután kincskeresni mentünk az óvárosba, amit meg is nyertük, bár konkrétan nem tudom mit, azt tudom, hogy egyikünk utazhat valahova, de hogy ki, meg hogy hogy derül ki... nem tudom.
Este Grzesiekhez voltunk hivatalosak, ülős-dumálós(-ivós :)) buliba. Mivel épp Krakkóban járt Matyi, akit Piroska révén ismerek, együtt jártuk Varsó utcáit úgy másfél hónappal ezelőtt, hát megbeszéltük hogy összefutunk, és az lett a vége, hogy ők (még egy srác meg egy lány) szintén jöttek Grzesiekékhez. Kicsit nehezen találtuk meg a házat, meg nekem jó korán haza kellett lépnem, de jó volt. Viszont most meg fordult a kocka: egy cseppet most a lengyelek rágtak be, mert folyamatosan magyarul beszéltünk :P
Ma pedig felkerekedtünk és Zakopanéba indultunk néhány emberkével, a csapat nagyobbik része megnézte a Morskie Oko-t, ami egy tavacska a Tátrában, Elisával pedig megpróbáltuk meghódítani a Giewont 1900 m körüli csúcsát. Be kell vallanom, hogy tunyaságom miatt nem jutottunk fel... De Elisának sztem ment volna a Mont Blanc is. Ő csak ment, ment, én meg több száz méterrel mögötte lihegtem a nyomában. Azért jól esett, és a táj igazán gyönyörű volt.

Sok minden

A múlt hetet otthon töltöttem, nem is az volt fura, hanem amikor visszajöttem.
Az elején próbáltam visszarázódni, aztán suliba mentem, beadandókat gyártottam Andris segítségével :) meg aztán megnéztem az újdonsült unokaöcsémet, meg a keresztlányomat és a másik uncsiöcsémet, olyan nagyot nőttek... Mimi meg egy rosszcsont :) Rossz hogy tényleg olyan ritkán (3 hónap alatt 1x) láttam...
Aztán még vizsgáztam is, ami sikerült, yess :) és találkoztam 1-2 emberrel, mondjuk épp csak összefutottunk, és persze nem is találkoztam mindenkivel, akivel jó lett volna. Péntek este bőrönddel mentem táncolni, és aztán másnap reggel 6kor indult a busz vissza, és a buszon Laura mellé ültem, vicces volt, hogy végülis találkoztunk Pesten :))

A szombat délutánt végigaludtam, mert a buszon nem tudtam, vasárnap pedig megint irány a bolhapiac :)) rengeteg gyönyörű mandolin volt kint ezúttal, meg hát mindenféle hangszerek, nagyon olcsón... Mandolint végül vettem is, úgyhogy ma elmegyek húrokért, felhangolom és elkezdek gyakorolni, majd a szomszédok boldogok lesznek, háhá :)
Amúgy meg hétfőn még mindig beadandót csináltam, kihagytam még egy órát, kedden csak úgy elmaradt, és ma is... Kedden hazafelé kullogás közben hallottam a nevemet: Jugi ült csoporttársakkal a Karlik elé kirakott asztalok egyikénél, és engem is meginvitáltak egy déli söröcskére. Este kommunista buli volt..... akartam végülis menni, az idióta ötlet ellenére, de nem jutottam el addig, csak a Spolemig, ahol viszont egy ideig remek zene szólt, aztán rákezdtek a karaoke-ra, amit amúgy szeretek, ha nem órákon át lengyel zenék mennek.
Tegnap elmentünk Zywiecbe, sörgyárat nézni, meg különböző kastélyokat, meg valami iszonyú régi kocsmát... szóval tegnap jó sok minden volt, főleg a sörgyári múzeum volt nagyon mókás, bowlingpályával, meg kocsmával...

Hosszú hétvége

Szerdán megérkezett Cila, aminek nagyon örültem, már eléggé hiányzott. Délután együtt ebédeltünk, aztán én lengyelre mentem, ő meg vissza a hökös társaihoz. Roman, a lengyel tanárunk úgy döntött, hogy menjünk inkább haza, mi meg nem ellenkeztünk, és végül Laura, Natalia meg én elmentünk Vicentéhez háztűznézőbe, és dumcsiztunk.
Az este aztán egész mókásan folytatódott, mentünk a Rynekre, aztán még más erasmusosokkal és Cilával mulattunk tovább.
Nekem aztán eszembe jutott, hogy másnap indulunk hosszú hétvégére, vagyis hogy valószínűleg korán kelünk... úgyhogy amíg a többiek átmentek egy másik helyre, addig én hazafele indultam. Nem volt szerencsém, mert megállított két srác, az egyik megkérdezte, hogy szépnek tartom-e, szóval idióta volt, de a barátja jó fej volt, úgyhogy beszélgettünk kicsit. Kiderült hogy ők Varsóban tanulnak, de aztán mennek Pestre, kb mikor én is. Szóval majd vicces lesz, ha az otthoni 1 hetet is erasmusosokkal fogom tölteni, mert Laura is akkor jön majd... De azért nem ez a tervem! :)
Elég keveset tudtam aludni, de végül a kocsiban bepótoltam. Délután nekiindultunk a Szlovák Paradicsom egyik szép útvonalának, a Sucha Belának. Volt egy fajta halálfélelmem néha, de Darek meg Przemek, a két keménylegény innen a koliból jókat nevetett rajta.
A koliból még Mateusz volt ott, és mindketten hamarabb akartunk hazajönni, mint a többiek, úgyhogy végül otthagytuk őket és önálló túrát csináltunk. Megnéztük Lőcsét, ami nagy meglepetés volt, annyira szép óvárosa van. Azt hittem csak egy szimpla kisváros, de az az igazság, hogy a falon belüli városrész egy valódi kis ékszerdoboz.
Megnéztük a gyönyörű Szepes várát, a toronyból már remekül látszanak a Tátra hófedte csúcsai... Hazafelé megálltunk még Késmárkon, és egy kis faluban, már nagyon közel a Tátrához, ahonnan a hegyeket szemlélve felfedeztük egy lavina nyomát.
Tegnap megnéztem az apátságot Tyniecben, háát... kettő is van belőle, a kevésbé híres, a bencés az tetszett, de a másik, ami kamalduli, az nem volt olyan nagyon érdekes. De kifogtam az évi 12 nap egyikét, amikor beengedik az apátságba a nőket is :))

Ez itt Késmárk, a vár tövéből, kilátás a hegyekre...

Pitypangtanulmányozás Lőcsén

A tó, a hegyek és én.

Kilátás a szepesi várból

Varsó

Múlt hétvégén meglátogattam Piroskát Varsóban. Ő az, akit a pesti Lengyel Intézet kurzusán ismertem meg, és aztán 1 hónapja eljött hozzám Krakkóba.
Pénteken éjfél előtt értem Varsóba, Piroska kijött elém, és mivel még volt időnk a buszig, körbesétáltuk az általa csak Sztálinbildingnek nevezett óriásépületet. Sztálin adománya volt ez a 30 vagy hány emeletes szörnyűség a lengyel testvérnépnek. Na de éjjel, kivilágítva azért egész szépecske.
Fél 1-re értünk a koliba, elkezdtünk nézni egy filmet, aztán szépen be is aludtunk, úgyhogy a lengyel mávnak köszönhetően az első nap teljesen cselekvésmentesre sikerült.
Másnap Piroskával és Matyival, aki 1 emelettel lejjebb lakik, és szintén CEEPUSos, városnézésre indultunk az esőben. Indításként beültünk egy kávézóba, onnan néztük a szürke esőfüggönyt, és próbáltuk ébresztgetni magunkat. Aztán nekivágtunk. Hát elsőre elég kiábrándító volt, épp a semmi közepén sétáltunk, legalábbis egészen úgy éreztem, amikor Piroska azt mondta, hogy ez a város népszerű sétálóutcája, az egyik központja a városnak... hm. De aztán eljutottunk az óvárosba, meg az újvárosba, ami nagyon-nagyon szép, még esőben is. Mondjuk sajnos több időt töltöttünk kajálással vagy kávézóban ücsörgéssel, mint nézelődéssel, nem volt szerencsénk.
Este találkoztunk Piotrral, Karollal, Ciróval, és még nem tudom kivel, akikkel beültünk egy helyre, végülis ennyit a varsói bulizásról, de fáradt voltam már a végére. Piroska azért Piotrral elment egy tuti jacuzzis-sötétszobás-homo helyre, ami elég jól hangzik... na azóta szeretnék megnézni egy rendes buzibárt, ami nem a Kitsch.
Vasárnap már szép időnk volt, fogjuk rá, úgyhogy megnéztünk mindent, amit lehetett, Varsó tüdejét például a pávákkal, meg a varsói felkelés sok-sok emlékét. Hihetetlen, hogy ami ma Varsóban látható, az az utóbbi 60 évben épült fel, az egész város... Nagyon tetszett ez a hétvége is, és meglepett Varsó, mert sokkal jobb hely, mint amilyenre előzőleg számítottam. Bár azt hiszem, ahhoz hogy az ember megszeresse, 2 nap nem elég, sok idő kell hozzá, de valószínű, ha ez a hétvége egy hosszú varsói tartózkodás kezdete lenne, jó úton járnék ahhoz hogy megszeressem...
Hazafelé az utcán elkezdtek játszani egy Kreisler dalt, azt hiszem a Liebesfreud-ot.

Kontrolerzy :))

Pénteken megnéztük a koliban a Kontrollt. Végül nem derült ki, hogy tetszett-e igazán az embereknek, de Stasio nem aludt el rajta, ez ritka, meg nemegyszer nevetett is rajta, Mateusz meg már többször látta mint én :O

Tegnap írt Natalia, hogy mennek grillezni, ha ráérek, menjek velük, mert móka. Iszonyat hideg volt, be is depiztem tegnap, szóval semmi kedvem nem volt, meg még Macieknek is kellett írnom megint, hogy na most akkor hatodszorra is meggondoltam magam, és mégsem megyek a villamosbulira. De hát Natalia ígérte nekem Madziát... szóval irány a grill!
Kimentünk az Agrártudományi Egyetem kampuszára, Nataliával, Kristiannal és Gosiával, találkoztam a többi agrártudóssal, aztán iszogattunk házivodkát, ettünk kolbit, meg dumáltunk, és nagyokat tapsoltak ezek az édes emberek, amikor sikerült kinyögnöm egy mondatot lengyelül... :)) sikerélmény :)

Elkaptam még az óvárosba menő utolsó buszt, aztán összefutottam Mateusszal, és elmentünk a Piekny piesbe-Carpe Diembe (egy épületben van a kettő, szóval ki-be kolbászoltunk attól függően, hol milyen zene volt), és közben írtam Macieknek is, hogy fussunk össze a villamosbuli után, úgyhogy kérdeztem hol vannak. Csak az a baj ezekkel a krakkói klubokkal, hogy mind a föld alatt vannak, szóval nemigen van térerő...
Na jó, szóval végül sikerült beszélnünk, de csak telefonon, pedig épp mindketten a Ryneken voltunk :) kiderült, hogy ők is jártak egy halom helyen, csak épp pont nem ugyanott, ahol mi... meg aztán nehéz a helyzet szombat esténként, mert minden hely totálisan tele van. Benéztünk még a Społembe (rájöttem mi az: egy szocreál klub, valami komm. bolt neve volt, és szerintem én már régebben láttam olyan poharat vagy tányért, amire rá volt írva hogy Społem), maradtunk vagy 10 percet, aztán szépen leléptünk alukálni.
Reggel látom hogy írt Maciek, úgy hajnali 4kor, hogy ők épp a Wawelnél ülnek és szörpöt iszogatnak...

Ma megnéztem Zakrzóweket (tuti nem írtam helyesen), egy bányató Krakkó déli részén, de valami gyönyörű... aztán jöttem vissza, láttam iylen feliratokat hogy : a zöld Zakrzówekért, szóval azt hiszem, be fogják építeni a környékét :(

Előző hetem

Akkor most írok végre, hogy mindenkit megnyugtassak, még mindig élek.

A húsvétot követő pár nap eléggé eseménytelenül telt, annyi történt, hogy mindenki kezdett visszaköltözni a koliba, ennyi :) Csütörtökön megnéztem a Szerelem kolera idejént, majdnem kedvet is kaptam ahhoz hogy elolvassam, mert vicces volt, na de azért annyira nem vészes a helyzet... aztán Maciek elhívott egy latin buliba, egyébként egy jó helyen, csak éppen őt nem találtam ott. Aztán írt, hogy merre jártam, mert hogy milyen tök jó buli volt...

Pénteken reggel indultunk Wroclawba, első többnapos portyámra itt tartózkodásom alatt. Az Akademia Ekonomyczna tanulóival mentünk, eleinte eléggé elszeparálva tőlük, aztán kezdett kialakulni némi közösség. A második nap végén kiderült, hogy hárman vagyunk magyarok :) eléggé leesett a két másik lány álla, vicces volt látni, tök jót nevettünk. Péntek délután beköltöztünk a helyre, aztán törpevadászatra indultunk. Wroclaw belvárosa tele van törpékkel, a legkülönbözőbb helyeken, lámpaoszlopon, az utca közepén, a szökőkút szélén... és a vadászat közben rájöttünk, hogy Wroclaw egyszerűen gyönyörű... Én a gyönyörű Krakkóban lakom, amiért sokan irigyelnek, de azt hiszem el tudnám cserélni Wroclawra.
Este elmentünk szórakozni, borzasztó jó helyet találtunk, viszont Jorge nagyon leeresztett, Can pedig kicsit sokat ivott (aztán rengeteget beszélt), úgyhogy aztán viszonylag hamar hazamentünk.

Szombaton azt gondoltam, hogy inkább nem megyek Magda és Pawel esküvőjére, mert mindenki csini lesz, meg hogy ajándékot sem találtam, meg ott csak közeli barátok lesznek, stb... de aztán Vincent és Joan rábeszélt, és hát nagyon jó döntés volt, annyira jó volt látni őket megint!! Piotrek nagyon-nagyon mosolygott mikor megismert, de végül nem tudtunk beszélgetni. Pawel arcán a szokásos mosoly, és persze mondta, hogy örül nekem, közben én voltam az, aki jobban izgult, úgyhogy mondta, hogy 'OK, come on' :) és megölelt. Madzia nagyon szép volt, és nagyon cuki, mondta hogy 'Zosiaaa, trafiałas tutaj...' (amit most találtam meg a szótárban, és azt jelenti, hogy 'hát idetaláltál', és hát igen, egy véletlenen múlt, hogy megtaláltam őket)
Ezt követően városnézés volt, vagy 5 órán keresztül, de annyi minden van Wroclawban, hogy még ez is kevés volt, azt hiszem. Este hasonlóan bulizást terveztünk, de én inkább megnéztem a gázlámpásokat az egyik szigeten, aztán aludtam, nem volt kedvem bulizáshoz. Hú, elég furcsa emberkékkel hozott itt össze a sors. De az ember mindenből tanul.

Ma hajókirándulásra mentünk, az első és utolsó 10 perc tök jó volt, mert a belvárosban mentünk, de aztán borzasztó unalmassá vált az út. Azért elvoltunk, és tényleg, jaj de gyönyörű ez a város...
A hajókirándulás után sétáltunk egyet, és a zebrán belefutottam Madziába és Pawelbe :))
Megígérték, hogy küldenek képet az esküvőről, és majd 2 hét múlva jön Madzia Krakkóba, akkor majd dumálunk.

Most meg itthon vagyok, és kicsit gondolkodom. Azért élek, és próbálok mindenfélét csinálni. Most megint nincs jó időszakom, viszont bármennyire is úgy néz ki egy nap, hogy ez már úgy rossz ahogy van, mindig történik valami, ami miatt úgy érzem, hogy hm ezért érdemes lenni :)

Magyar hétvége!

Sok minden volt ezen az elmúlt hétvégén, nem csak események, hanem most valahogy másképp tekintek az ittlétemre. Talán azért, mert meglátogatott Piroska Varsóból, és sok mindent meg tudtunk beszélni, az érzéseinket, tapasztalatainkat, amiket mondjuk angolul sokkal nehezebb lenne. És hát így tényleg egészen más, mint skype-on át az otthoni barátaimnak mesélni...

Péntek délután elmentem lengyelre, aztán sütöttem crepes-t (ami Vincenttől megmaradt), jól belakmároztuk Mateusszal meg Grysiekkel (pedig Piroskának sütöttem eredetileg...), aztán kimentünk a vonathoz Piroskáért. Aztán buli volt Piroska tiszteletére (mondjuk), ennyien a koliból még sose jöttünk össze: Kaska, Kotlar, Przemek, Stasio, Mateusz, Piroska meg én elmentünk a Carpe Diembe. Jó hely, meg jó emberek, elég jól elszórakoztunk, közben még szülinapoztunk is (jól kezet ráztunk Kotlarral :)) Még Stasio is táncolt, egészen meglepett.

Szombaton elmentünk Oswiecimbe. Én másodszor voltam ott, és elhatároztam, hogy soha az életben többet nem megyek el oda. Megint tél lett, lefáradtunk, de estére összeszedtük magunkat, várost néztünk, aztán Piroska elbúcsúzott a Carpe Diemtől.

Vasárnap már nem volt erőnk Zakopanéba menni, hanem csak körbenéztünk az óvárosban, sétáltunk a gyönyörű napsütésben. A Rynek teljesen tele volt emberekkel, cukrozott mogyorót, kolbászt, forralt bort és sült oscypeket árultak, és rengeteg vásárfiát, meg virágvasárnapi virágkoszorúkat, vagy nem is tudom mik ezek.
Ebédre betértünk a Balaton étterembe, ahol bablevest ettünk és forralt sört ittunk.


Este találkoztam Madzia barátaival, Nataliával, Gosiával és Natalia barátjával (akinek a nevét elfelejtettem...), nagyon viccesek voltak, megbeszéltük, hogy majd húsvét után találkozunk, aztán főzünk valami jót közösen.

Tegnap nem volt sok kedvem suliba menni, de muszáj volt, aztán végül sikerélményem is volt az órai feladattal :)
Este kicsit pókereztünk, de megint hamar kiestem, pedig nagyon kicsin múlt, rossz napom volt nagyon. Aztán Grysiek és Mateusz kitalálták hogy menjünk Angliába áprilisban. Tök hülye vagyok, de valószínű hogy már megvan a jegy...
(Kotlar kever)

Szeszélyes április?

Én megőrülök ettől az időjárástól. Pénteken baromi meleg volt, tegnap megfagytam, ma meg megint tavasz...
Azon kívül ki kell üttetnem a telefonom, azt fogalmam nincs hogy kell, de így nagyon drága minden, ráadásul nem tudom tartani a kapcsolatot azokkal, akiknek nincs internet.
Írt nekem Magda, akit Miedzyzdrojéból ismerek, eddig Krakkóban tanult, és pont sikerült elkerülnünk egymást :( De majd csak egyszer találkozunk már.
Péntek este megnéztük a Nem vénnek való vidéket, na jó nem lehet mondani, hogy láttam, mert egyrészt egy szót nem értettem a szövegből (szerintem még rá is játszottak arra a fantasztikus texasi kiejtésre), másrészt hamar elaludtam rajta.

Tegnap főzőcskéztünk egyet (előbb a szokásos rántott husi, aztán császármorzsa, tök fini lett! és abszolút szemre mértem mindent), aztán pedig elmentem végre futni. Majdnem jó idő volt hozzá, egy kicsit hűvös, és az a baj, hogy a park, ahol jókat lehet futni, 10 percre van, és amíg odaértem meg vissza, addig megfagytam. Amúgy jól esett, és büszke is voltam magamra, virítottam a Budapestes pólómban :)
Este ismét Łubu-dubu volt, nőnapi akciókkal, és ez tök jó, csak éppen amikor fizetni kell, akkor valahogy mindig többet kérnek :S Egyébként egész Krakkó nőnapi lázban égett, már reggel minden nő és hapsi virágokkal szaladgált, aztán nekem is kijutott belőle 2 szomszédomnak köszönhetően, itt figyelnek a virágok az új Carlsberges poharamban :)
[Ma én főzök (...) persze ma jó lett volna kirándulni, mert szép időnk van nagyon, de mire kész a kaja, lemegy a nap... :) hát el is kezdem lassan.]



Végezetül 2 cuki kép cuki unokaöcsémről és cuki keresztlányomról. :)












Csodálatos kajám után kirándultam, megmásztam még egy kopiecet- Kopiec Krakusa.
A kilátás jobban tetszett, mint a másikról, ahol jártunk. Ez azon a részén van Krakkónak, ahol annak idején a náci gettó állt, valahol a közelben van Schindler gyára, és a płaszówi munkatábort is a környéken létesítették. Amit viszont a kopiec mögött láttunk, elég félelmetes volt. A temető mellett egy rég elhagyott kőfejtő, a bánya alján mocsárszerű terület, benne rozsdásodó gépek és épületek, és munkatábort idéző szögesdrótkerítések (utóbbi a Schindler listájának díszletéből maradt itt) , és teljes csönd.Arra jutottunk, hogy nagyjából így fog kinézni a Föld a világ vége után. A hangulatot persze nem lehet lefotózni, de azért valami ilyesmi volt:

hétvégézés

(Muszáj megint írnom, hogy tehessek be képeket a szomszédaimról is :))
Tegnap bementem a városba, lejártam a lábam, aztán hazafelé összefutottam a török és a szlovén sráccal, úgyhogy megbeszéltük, hogy átugrunk Jugihoz délután. Ittunk egy teát, aztán már indultunk is az esti rögbimeccsnézésre(!)
Egy francia leányzó ötlete volt, hogy milyen mókás is Krakkóban egy ír pubban francia-angol rögbimeccset nézni. A hely tele volt angolokkal leginkább, sok erasmusos francia is volt, azért ők külön kasztot alkotnak, kivéve Vincent-t, mert vele jól el lehet dumálni.
Végül eléggé sokan befutottak, és a meccs végeztével elmentünk egy talán Błęnde Koło nevű helyre. A hely maga szuper, olyan érzése van ott az embernek, mintha házibuliban lenne, de hát azért a zene miatt mégsem volt az igazi. Úgyhogy 1-2 felé elkezdtek elszivárogni az emberek, mi is gondolkodtunk rajta, de a spanyol srácok még csak nemrég érkeztek, és méltatlankodtak (kicsit át van állva az órájuk), úgyhogy még megnéztünk egy másik helyet, táncikáltunk, aztán ettünk egy zapiekankát a szokásos gyorskajálda-sátorban és hazamentünk.

A spanyol srácokkal megbeszéltük, hogy reggel jönnek értem, és megnézünk egy régiségpiacot. Természetesen a reggel az nekik kb dél, addigra én meg már elígérkeztem Kaśkáéknak ebédre.
Ebéd után Kaśka, Irek meg én felmásztunk arra a hegyre, ahova egyik este már akartunk, itt készült néhány béna kép (ezért picik, meg aztán egyikünk se volt túl fotogén, főleg nem Irek :D), de legalább valami :)
Remélem lesz ma valami jó a kolisokkal, csak az a baj, hogy egyesek már megint másnaposak... (nem én, félreértés ne essék! :))