A napok mindig délután kezdődnek. Kivéve ha van suli.
Sikerült feljelentkeznem egy faktra, ami nagyon izginek ígérkezik, valami 3D-s modellezésről szól, vagy ilyesmi, és még a tanár is tök ari volt. Én nem tudom, a tanár nénik bunkók, tökre nem érdekli őket, mi van velem, mit és hogyan csinálok (tisztelet a kivételnek), a tanár bácsik meg annyira segítőkészek és szívélyesek.
Áá, tök jó, néha már véletlenül is összefutok ismerősökkel :)
Szerdán este biliárdoztunk egyet szinttársakkal. Sose tudtam játszani, de volt egy elég izgi meccsünk Stasiekkel, aztán bénáztam, következő körben meg egymás után lőttem be 4 golyót, aztán mégis elvesztettük a csatát :( hazárdjáték ez :)
Este erasmusos találkozó volt az ESN irodában, végülis beestem 1 óra késéssel, mert nem akaródzott elindulni. Megittunk néhány vodkát, aztán átmentünk a Karlikba. Elég vicces volt, aztán be kell hogy valljam, nem emlékszem tisztán az este végére... Joan azóta is ezzel szivat :S folyton azt mondja, hogy inkább ne akarjam tudni :) Valamennyire azért emlékszem dolgokra, nem tud átvágni...
Másnap viszont fájt a fejem. 10re be kellett mennem Mariához, fel is keltem 10 előtt 10 perccel, totál álmos voltam még, úgyhogy amint visszaértem, próbáltam aludni tovább, hogy ne legyek fáradt estére. Mert: este erasmusos beilleszkedős buli.
Délután Mateusz csinált nekem fagyikelyhet :) később átmentünk megnézni Joan meg Vincent lakását. Kb egy óra volt az út, úgyhogy szerintem nem fogom rendszeresíteni a látogatásokat...
Idióta játékokat játszottunk, kiderült hogy én egyet se tudok :( mármint ilyen iszogatós-büntis játékot. Később átnéztünk abba a buliba. Én már eleve se akartam menni, aztán egy ideig viszonylag elvoltam, de nagyon rossz volt, hogy mindenki, tényleg mindenki talált magának valakit, akivel az anyanyelvén tudott beszélni, kivéve engem :( és aztán egy kicsit honvágyam is lett. Az emberek ráfestették az arcukra a zászlójukat, így végül sikerült találkoznom egy magyar lánnyal, akivel 2 mondatot váltottunk, aztán elvesztettük egymást :(
Ez egy olyan este volt, hogy kicsit egyedül éreztem magam. Aztán hazafelé beszélgettem sokat Jorgéval, tök aranyos volt, kicsit megvigasztalgatott, mert tényleg elkenődtem, valójában nem igazán tudom, hogy miért. Igazán ari emberek vesznek körül, de akikkel igazán nagyon jól érzem magam, azokkal valahogy nem tudok sokat beszélgetni. ááá nem tudom.
Ma viszont találkoztam Maciekkel, és sokat beszélgettünk lengyelül. Nem is volt hajlandó angolul megszólalni. Ittunk kaktuszlevet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése