Utolsó napok Krakkóban

Valószínűleg tegnap láttam utoljára éjjeli fényekben Krakkót, legalábbis egy ideig.
Ideges vagyok, szomorú és elégedetlen magammal. Jugi azt mondta, hogy a legnagyobb benyomást az emberekre az első és az utolsó találkozón tesszük. Na Tim utolsó benyomása nem lehetett valami jó... :) de végülis mit számít.
Végülis az utolsó napokban sokat mászkáltam a suliban, a városban csakúgy, mentünk Zakrzówekbe, frizbiztünk vagy csak napoztunk. Utolsó estémet elrontottam azt hiszem, sok ötletem volt, de mivel Vicentének is utolsó este volt, meg ott volt a meccs is, + mindenki kiköltözött a koliból, ezért nem lett belőle semmi. Szóval kora délután elbúcsúztattuk Nataliát, este meg Vicentét és engem.
Kaskáék is kiköltöztek, egészen furcsa volt, meg már alig lakik itt valaki. Pawel, a szomszéd még hét elején elköszönt, viszont egy másik szomszéd, Rumcájsz, tegnap leállt velem beszélgetni! :) nem semmi... És itt maradt Maly, Darek és Tomasz. Tőlük lehet, de Mateusztól és Jorgétól biztosan szerdán búcsúzom. Amúgy fogalmam nincs minek írom le ezeket :)
Meg még koordinátoromtól kellene elköszönnöm igazából. Aztán a mai nap programja még, hogy bemegyek Mariához, összepakolok szépen (nem lesz egyszerű), bevásárolok, és azt hiszem ennyi... Ja és Jugival találkozom. Aztán irány Gdansk :)
Erősen el kell vonatkoztatnom, bár a hely, meg a tenger biztosan megteszi a hatását :) úgy várom már!!

Mostanában vendégeim voltak, tehát valahogy velük most újra felfedeztem Krakkót, meg az embereket...
Múlt vasárnap megérkeztek Somáék, aztán szerdán meg Cila, szóval mostanában kicsit jártam a várost. Csütörtökön megkaptuk a lengyeles papírt, hogy megcsináltuk a kurzust, ennek örömére néhányan elmentünk Kazimierzbe egy kerthelyiségbe. Ismerőseim közül Jugi, Jakub, Laura meg Vicente volt ott, tök jó volt csak aztán menni kellett a villamosbuliba, mármint ezt se bántam olyan nagyon persze :) 6kor kezdődött, de kint a világ végén (szóval most már Nowa Hutában is voltam, hallod ezt Misi? :))
Úgyhogy bevásároltunk és ebédeltünk egyet Jugival, Cilával meg Mateusszal, és irány Nowa Huta. Hát nagyon vicces volt, eljött egy halom villamos, aztán begördült a miénk, dübörgő zenével, táncoló emberekkel, mosolygó vezetővel... Bement a vili az óvárosba, aztán át Podgórzébe, aztán Kazimierz, Cichy Kacik, és aztán egy csomó kör a belváros körül. Az emberek álltak, mosolyogtak, integettek, egy pap meg áldásokat osztogatott :) Mi pedig énekeltünk, táncoltunk, ittunk, ettünk, és mindig mikor a Jagelló egyetemhez értünk, skandálni kezdtünk valami AGH-sat :) Nagyon jó volt, aztán az Alchemiában + Lubudububan elbúcsúztattuk Laurát. Szegénykém a dizsiben egyszer csak leült és elkezdett sírni, úgyhogy jól megvigasztaltuk, furcsa érzés, hogy lehet tényleg nem látom többet.

Pénteken aztán találkoztam Jorgéval is, jó érzés volt megint látni, azt hiszem, annak ellenére, hogy nem töltöttünk együtt túl sok időt, eléggé megkedveltem. Ahogy egyébként Jugit is az utóbbi időben.
Éjszaka aztán felmásztunk a Kopiec Pilsudskiegóra, ahol az állatkert is van, és lestük a várost meg a holdat.

Szombaton ismét Zakopanéba vettük az utunkat, ezúttal Morskie Okót néztük meg Cilával, Mateusszal, Jugival meg Jorgéval. Este aztán kimentünk a Jamiroquai koncertre, de nagyon vicces volt, a Visztulán egy hajón volt valahogy a színpad, meg kivetítő, az emberek meg a túlpartról nézhették és hallgathatták, de persze olyan távolságból se látni, se hallani nem lehetett... Igazából én arra a gyertyaúsztatásra lettem volna kíváncsi, de az korábban volt.
Az 'Ír Nagykövetségen' megnéztük a holland-oroszt, aztán kajálni indultunk, de annyira sokan voltak az óvárosban, én tényleg még ilyet nem láttam, az összes kebabosnál kígyózott a sor, úgyhogy maradt a meki... (Jakub erre azt mondta, hogy ő csak éhes, nincs még kétségbeesve :))
Később benéztünk az Atmosferába, dumáltunk, táncoltunk, aztán haza. Cila vmikor reggel jött haza, nem tudom merre járt... :)

Az utolsó lengyelóra után
(Laura, Vicente, Bastian, Natalia, Roman, én, Kristina, Tim, Elisa)

A Pod Wawelemben az óriáskorsókkal

Na igen, úgy ahogy tartottunk egy búcsúbulit. Meccsnézésnek tökéletes volt :) leszámitva hogy nem nyertek a lengyelek :( viszont az egészen vicces volt, ahogy Jakub, az osztrák srác megbújt a sok-sok lengyel között. Persze az eredménnyel ő se volt elégedett.
Aztán ott volt még Jugi, Ula, Joan és Vincent, aztán kicsit, talán utoljára beszélgettünk...
Másnap grillezés volt náluk, de végül úgy alakult, hogy nem jutottam el oda.
Tegnap meg Vicentével úgy örültünk, hogy nyertek a spanyolok!!
Tényleg folyton megy el mindenki, nap mint nap kevesebbek leszünk... :S de ez az élet, no :)

Kedden egyik utolsó órámra mentem be, aztán kiderült, hogy megint elmarad, mert hogy most egész héten péntekek vannak. Ez ilyen egész fura, tudathasadásos dolog, de azért jobb mint szombaton tanulni/dolgozni.
Később elmentem futni, aztán hazafelé menet benéztem a Park Jordanába, ahol Eliza és egy bolgár lány frizbizett, Bastian pedig az árnyékban ejtőzött. Mindjárt megjött a kedve a mozgáshoz, amikor megérkezett még 3 srác és inkább focit javasoltak. Szóval rúgtuk a bőrt, eléggé sportos napom volt tehát, majd elmentünk meccset nézni. Megint csak meglepett valami: a lengyelek örültek ugyanis az orosz gólnak, nincs sok ellenérzésük az oroszokkal szemben, mert hát mégiscsak szlávok... hm. Én mindenesetre a spanyolokkal voltam, egy kisebb spanyol csoporttal (köztük Vicentével) egyetemben. A meccs után aztán a kivetítő előtti focipályán nekiálltunk frizbizni. Végülis azért van ott az a placc, hogy ki legyen használva :)
Tegnap megcsináltam a lengyelt, aztán el akartam menni a többiekkel ünnepelni, vagy csak ülni, vagy táncolni... csak bealudtam. Ma Can, Joan és Vincent búcsúbulijára készülünk :(
Ja és aztán vasárnap érkezik Soma a hapsijával, szerdán felrakom őket a buszra, aztán várok a megállóban kicsit, és jön Cila :)