dolgok történnek

Hétfőn majdnem nem csináltunk semmit a dumáláson és döglésen kívül, de aztán este 2 srác, Marcin és Tomek bevásárolt egy vagon sört, leültek a folyosón, aztán mi is csatlakoztunk hozzájuk Kasiával, és ott maradtunk elég sokáig. Elhatározták, hogy csak angolul lehet beszélni, úgyhogy értettem is őket, és rengeteget nevettünk :) Főleg Marcin volt nagyon vicces egy idő után, szünet nélkül mosolygott és beszélt hülyeségeket. Tomeket meg már nehéz volt megérteni a sokadik sör után. :)

Másnap 8ra be szerettem volna menni, de sajnos nem tudtam, így egy későbbi gyakra jelentkeztem. A tanár tartott egy órás bevezető előadást, amiben elmondta a feladatot, hát bevallom túl sokat nem értettem belőle, de megígérte, hogy legközelebb elhozza a leírást angolul.
Délután elmentem lengyelórára. Összvissz 2en voltunk, egy francia srác meg én, + még az ő tesója, de ő csak benézett. A néni francia-angol-lengyel keveréknyelven próbált beszélni, elég szórakoztató volt :) De valószínű hogy keresnem kell másik helyet, mert ez így nem az igazi, főleg mert Vincent kezdő teljesen.
Amikor visszaértem, itt találtam Kasiát, Marcint meg Mateusz, na ő szintén nagyon vicces emberke, sokat dumálunk, és jókat lehet vele hülyülni. Teljesen be volt sózva, hogy ő bulizni akar, úgyhogy este el is mentünk 4en egy Jazz Rock nevű helyre, ami valahol az óvárosban van.
Később csatlakozott Tomek és Irek (ő Kasia szerelme, de ez titok!), akik vmi tuc-tuc helyet hagytak ott a kedvünkért. Hazafelé még beültünk egy melegszenyára Mateusszal egy non-stop helyre, ami úgy néz ki egyébként mint egy benzinkút.

Szerdán dél felé mentem be, végülis teljesen feleslegesen, mert csak beszélnem kellett volna egy tanárral, akit végül nem találtam meg. Mateusz csak akkor kezdett ébredezni, amikor visszaértem, és a kérdésemre, hogy érzi magát, csak egy legyintés volt a válasz, és elkezdett nagyon röhögni :) Irek is eléggé kiütötte magát, mondjuk ez már este is látszott rajta, másnap meg amikor valaki kérdezte tőle, milyen volt a parti, azt válaszolta, fogalma nincs, nem emlékszik :) Később rajtam is kijött a fáradtság, de mivel aznap is volt buli egy közeli diákklubban, azt is meg kellett nézni. Volt egy kis fura érzésem, valami hiány, hogy valahogy nincs együtt a csapat, pedig hát nem tudom, milyen csapat is van... mégis olyan, mintha közösségbe tartoznék, és ez jó.
Ez a Karlik nevű hely, ahol voltunk, egy borzalom szerintem. Hangos és szörnyű a zene, viszont beszélgetni se lehet, úgyhogy Stasiekkel megbeszéltük, hogy megisszuk a sörünket, és visszamegyünk inkább a koliba. Így is tettünk, meglátogattuk Mateuszékat, és végül akkor mentem aludni, amikor a többiek visszajöttek a buliból.

Csütörtökön meg pénteken nincs sulim, úgyhogy pihi van. Ma először elmentem a menzára a többiekkel, hát akadt egy kis gond, de megoldottuk végül. Irek egy furcsa ember egyébként, általában velem úgy viselkedik mintha ott se lennék, aztán egyszer csak odaül és elkezd beszélni vagy kérdezgetni, vagy éppen felajánlja a segítségét. A menzán épp az volt a gond, hogy nem tudtam a kaják nevét, úgyhogy kértek nekem "csirkelábat", meg a rántott husit is próbálták elmutogatni, az vicces volt.
Mindenesetre lefényképezték az étlapot, hogy lassan azért meg tudjam tanulni, mi micsoda.

Marcin szobatársa Darek, kicsit úgy fest, mintha drogos volna. Na mindegy, Marcin és Kasia beadták neki, hogy Marcin úgy döntött, hogy elköltözik, és a srác bevette. Marcin össze is pakolt, elköszönt mindenkitől, aztán mikor elmondták hogy vicc volt, Darek majdnem megverte Marcint :)
A mai program nem tudom mi lesz, de Stasiekkel mindenesetre megbeszéltünk egy filmnézést.

Hétvége, meg szemeszterkezdés

02.18.

Hát azt le kell írnom, hogy milyen aranyosak voltak tegnap ezek az informatikusok.

Tegnap későn keltem (mint mindig nagyjából, habár úgy néz ki, hogy hétfő és kedd reggel órám lesz…áá), aztán olvastam, és délben leléptem, hogy találkozzam Marysiával, akivel uszodát terveztünk. Úgyhogy találkoztunk is, hozta a férjét, aki szintén nagyon jó fej és jól lehet vele beszélgetni, úszás után elmentünk a Babcia Malinába, ami nagyon hangulatos hely, de én előtte azt hallottam, hogy olcsó is… Hát ez már sajnos nem igaz rá, mindenesetre nagyon finit ettem, megint pirogot, de az tök jó kaja… Főleg a káposztás-husis. Vasárnap lévén elmentünk az igen muzikális ferences szerzetesek templomába, aztán már iszonyat hideg volt, úgyhogy rohantam haza a koliba. Szobatársnőm megint a srácoknál volt, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, lógattam a lábam, meg mindenemet, mert átfagytam és fáradt is voltam, ők meg elkezdtek nevetni rajtam, aztán kijelentették, hogy fáradtnak tűnök, és rámférne egy forró tea. :)

Javasoltam hogy nézzünk valami filmet, de mindig csak úgy tudunk filmet nézni, hogy én hallgatom az angolt, ahogy tudom, ők meg olvassák a lengyelt, szóval néha bosszantó ha lemaradok valami poénról, és ez azért megesik. Úgyhogy filmeztünk, aztán elkezdtünk azon a bizonyos keveréknyelven beszélgetni, főként ők meséltek, képeket mutogattak, kiderült hogy folyton kirándulnak, és tök jó fej, összeszokott társaság. Csak ez nekem elsőre nem nagyon derült ki, mert például a szobatársam nem túl kommunikatív, ha egyedül vagyunk, amúgy meg aranyos, szóval ez egy kicsit még mindig furcsa.

Később megkérdeztem, hol találom a könyvtárat, mind elkezdtek magyarázni, mutogatni, felajánlottak egy körbevezetést is, meg rögtön térképet nyomtattak nekem, nagyon aranyosak voltak, máris tökre szeretem őket. Csak sajnos néhányuknak ma korán kellett kelni, úgyhogy aztán mentünk is aludni.

Ma délelőtt találkoztam Mariával, és körülnéztünk a tanszéken, beszéltünk néhány tanárral… Hát már holnap lesz órám, nagyon furcsa lesz. Jaj az egyik tanár nagyon vicces volt, nagyon-nagyon jó fej, figyel a diákokra, udvarias, úgyhogy megbeszéltük vele a dolgokat, de aztán elkezdett nekem magyarázni hülyeségeket, hogy vigyázzak a lengyel fiúkkal, mert nagyon veszélyesek :D meg hogy lakik egy sárkány a Wawel alatt, aki mérges és már nagyon éhes, és azzal is vigyázzak. Mondjuk nem értettem teljesen, miért mondja ezeket, de aranyos volt.
Aztán megebédeltünk, és fél 3 körül visszamentem a koliba, mert megbeszéltük Maciejjel hogy találkozunk 3kor.
Mikor felértem, Kaska mondta, hogy már volt itt, úgyhogy írtam neki egy sms-t, és hallottam a pittyenést hogy megkapta, mert már itt jött megint a folyosón. :)
Úgyhogy elintéztük a kolibefizetést, aztán mászkáltunk még egy kicsit. Hát elég érdekes emberke, érdekes humora van… hát szóval vicces, de jó fej és rendes ő is nagyon.

Amúgy vicces, hogy a krakkóiak ha elkezdenek mesélni mondjuk a történelemről, vagy valami épületről, tök ugyanazokat a dolgokat mondják el, szinte ugyanazokkal a szavakkal :)

No, aztán megint átmentem Stasiekékhez, igazából semmit nem csináltunk, aztán Stasiek beüzemelte a netet (yeee :)), Mateuszék meg kiültek a folyosóra, isznak és baromi hangosan beszélgetnek, nagyon viccesek.

Hát jó itt, élvezem, bár még alig csináltam igaziból valamit. Pl voltaképpen még nem mentünk el sehova. Kaskát kérdeztem is, hogy nem szoktak-e eljárni ide-oda, és mondta hogy van hogy többször elmennek, aztán van olyan hét, hogy végig itt vannak a koliban. És ez az első hét pont ilyen volt… De hozzátette, hogy úgyis meg fogom látni, hogy működik ez náluk, szóval nem aggódom.

Megérkeztem meg ilyesmik

02.16.

Egészen pontosan Bálint napján ¾ 6ra futott be a vonatom Kraków Glowny-ra, ahol Maria, a „koordinátorom”, és Maciej, a „mentorom” várt rám.
Az út nagyon szép tájakon, hegyeken át vitt, úgyhogy nekem nagyon tetszett.
A főpályaudvarról egyből mentünk a koliba, ami egy óriási kampusz legmagasabb épülete, 15 emelet magas, én a 15. emeleten kaptam szobát. Gyalog mászkálok ide-oda, így a belváros egy kicsit messze van, viszont innen a szobából mindent látni. És hát olyan jó a tudat minden reggel, hogy Krakkóban ébredek…

A szobatársam, Kasia kissé fura lány, elég jól elvan a barátaival, ugyan szokott hívni ide-oda (ezt a fél mondatot felolvasta az egyik srác, remek kiejtéssel! és amúgy nagyon viccesnek találták), csütörtökön mondjuk biliárdoztunk itt a koliban, de mivel az egyik srác nem beszél sokat angolul, lengyelül beszéltek végig, és nem nagyon erőltették meg magukat, hogy én is értsek valamit. Na mindegy, hát azt ők is érzik, hogy hülye egy helyzet ez, mert nehéz közös nyelvet találni :)
Szóval az első este elég vegyes volt, és hát nem a legjobb.

Tegnap reggel Maciej jött értem, hogy megmutassa a kampuszt meg a várost. Így aztán 9kor találkoztunk, délig mászkáltunk, végigjártuk az óvárost, a Wawelt meg Kazimierzt, aztán kipróbáltunk egy forró csokizót, és még meg akartuk hallgatni a hejnałt a Ryneken, de a trombitás nagyon lusta volt, mert egyszer se hallottuk játszani. :( (A hejnałt egy hapi játssza minden órában a Mária-templom tornyában, és a dallam hirtelen megszakad. Az a legenda fűződik hozzá, hogy az egyik ilyen trombitás a 13. században ezzel a dallammal figyelmeztette a város lakóit a közeledő tatárokra, de egy ügyesen célzó tatár átlőtte a nyakát egy nyílvesszővel, ezért marad olyan hirtelen abba a dallam.)

2re visszamentünk a kampuszra hogy találkozzunk Mariával, akivel a suliban akartunk körülnézni, de nem érezte magát túl jól, ezért csak megebédeltünk, kicsit beszélgettünk aztán hazamentünk.

Maciej megadta a címét, mondta, hogy majd értekezzünk, és ha lesz netem írjak neki. Hát tegnap voltam is netközelben, de elfelejtettem… ezért ma csak azért átjött, hogy szóljon, hogy Erasmusosokkal mennek másnap bowlingozni. Közben pedig Mariával lebeszéltünk egy uszodát, az is másnap, kora délután. Hát szóval alig van programom, de még azok is ütköznek egymással… :S Mindenesetre majd máskor, remélem, hogy azért még fog szólni Maciej. Ja, tökre sajnáltam szegényt tegnap, mert ő folyamatosan beszélt, én meg alig tudok angolul, úgyhogy csak bólogattam, és néztem, vigyorogtam és mondtam: yes, tak, wow… :)

Ma délelőtt kimentem a városba nézelődni ezt-azt, úgy terveztem, hogy megnézem a Wawelt, különös tekintettel a csakrára (a világ energiaközpontja, állítólag)… aztán Kazimierzben kajálok.
A csakrát nem volt nehéz megtalálni, annál a falrésznél van, ahol emberkék ácsorognak, és meditálnak, és már tök piszkos a sok nekidőléstől.

Kazimierzben viszont már nem volt kedvem állva kajálni, mert iszonyat hideg volt, és minél előbb vissza akartam jutni a tegnapi tejbárba. Ma is pirogot ettem, csak kicsit másmilyet (pierogi z serem, tegnap pierogi ruskie volt), egész fini volt ez is.
Miután hazajöttem, leültem írogatni, aztán átjött Kasia csoporttársa, Stasiek, aki felajánlotta, hogy megpróbál internetet szerválni nekem. Órákon keresztül szórakozott, és angol-lengyel keveréknyelven próbáltunk szót érteni, vicces volt, de talán ebből tanulom a legtöbbet.
Fél 3 körül mentem át, dumáltunk, neteztem, meg ilyenek, aztán megnéztünk egy filmet, ami sajnos amerikai volt lengyel felirattal, úgyhogy nem volt egyszerű… és f9 fele jöttem el.
Most már rendesen fáradt vagyok, de itt a szomszédban nagyon buliznak… (a szomszédéknak folyton éjjel jut eszébe hangosan zenét hallgatni.)

Szörpis sört még nem próbáltam, de Mateusz meghívott egy sörre, el ne felejtsem… na majd esetleg egyszer hozok tokajit, mert azt szereti.

Csak itt, csak most...- helyzetjelentés

Elvileg még hármat kell aludni és utazom, csak az az óriási nagy baj és dilemma, hogy borzasztóan szeretnék is már menni, de közben meg itthon is van egy csomó minden, amit még úgy csinálnék... de busz az persze csak szerdán és szombaton megy.
Egyszóval ez van, és még sok a dolog, meg sok lenne a találkozni- és szórakoznivaló. :)

Tényleg elég jó hetem volt. :)
Kedden elbúcsúzgattam a swingtáncosaimtól, pedig épp hogy belejöttem ebbe az egészbe :(
Este Pöcivel elmentünk dumálni és közben próbáltam megbarátkoztatni a népzenével, több-kevesebb sikerrel, de majd legközelebb ügyesebb leszek.
Szerdán Andrissal mentem el kocsmázni, na az kicsit alvósabb volt, bár a hely nem volt rossz.
Csütörtökön megnéztük a Fonót, nem sokáig maradtam, de mint utólag hallottam, utána történtek ott a mókás dolgok...
Búcsútáncizásom meg pénteken volt, szóval jó korán oda is mentünk, tanultunk is, koccintgattunk is, és sokat beszélgettünk. Na ekkor történt az, hogy miközben a falat támasztottuk 2 zene között és beszélgettünk néhány emberrel, egy eléggé illuminált állapotban lévő hapsi elkezdett kötekedni, úgy nagyjából mindenkivel aki szembejött, és ez Attilának nem nagyon tetszett, úgyhogy tettlegességhez folyamodott, amit a büfés annyira nem díjazott, szóval elköszönt Attilától, de nem mondta h viszontlátásra... Ezek után megbeszéltük a dolgokat, kicsit leállt a táncolás, aztán folytattuk ahol abbahagytuk. Énnekem megint szülinapom volt (vagy még mindig, hát ki kell használni az ilyesmit), úgyhogy Marci elintézte nekem hogy húzzanak egy szülinapi dalocskát. Irultam-pirultam, persze.
6kor aztán kidobtak minket, úgyhogy mentem is a Keletibe, irány Szabadszállás.
Ugye úgy szokták mondani, hogy aki éjjel legény, legyen nappal is az?... Hát igen, illett is volna.

fantastyczny hetem lesz!

Az derült ki Maria, a mentorom legutóbbi leveléből, hogy nem utazhatok 14. előtt Krakkóba. Ez jó mert belefér még csomó minden itthon :) Plusz most épp a tárgyak hivatalos felvételét kell intézgetni.

A Gödörben nyílt egy új táncház, 2hetente csütörtökönként van csángó meg magyar zene, most pl palatkaiak is voltak. Ráadásul a magyar résznél egészen sok hely van táncolni. De ami igazán jó volt benne, hogy rengeteg ember gyűlt össze, viszont nem éreztem magam olyan mértékben heringnek, mint az Almássyn. Jó volt, no, reméljük, hogy hosszú életű lesz.
Másnap meg egy másik, már bejáratott táncházba látogattam el, ahol jelmezbál volt (remélem lesznek egyszer képek valahonnan...), bár kicsit több jelmezesre számítottam, és a zenészeknek se volt ezúttal túl nagy fantáziája e téren. Úgyhogy én egy kicsit kilógtam a fantasztikus jelmezemmel :) amit mindenki nagyon viccesnek talált valamiért :)
Találkoztam Tosival, tök örültem neki. Később befutott Erzsi, aztán miközben épp belemerültem egy nagy beszélgetésbe, szólt hogy menjek mert vár a torta meg a pezsgő(?...) aztán leültettek egy csomó ember közé, akik közül nem ismertem senkit, és szépen felköszöntöttek, ahogy kell. Énekeltek nekem, virágot, sütit kaptam, koccintottunk, szóval egészen furcsa volt, de persze hogy nagyon jól esett. De az a bolond és hihetetlen aranyos srác, aki az ötletgazda volt, nem engedte igazán megköszönni a dolgot. Aztán erről beszélgettünk Erzsivel, és rájöttünk, hogy hát igen, nem egyszerű... Jövő hétre majd én készülök. Rengeteget nevettem tegnap :)
Ja és a cím magyarázata: jövő héten kedden pótkulcs, szerdán rs9, csütörtök fonó, pénteken reviczky :) meg jó érzés hogy néhány embert (na jó, egyet?...:)) sikerült megfertőznöm ezzel a táncházasdival.