Sok minden

A múlt hetet otthon töltöttem, nem is az volt fura, hanem amikor visszajöttem.
Az elején próbáltam visszarázódni, aztán suliba mentem, beadandókat gyártottam Andris segítségével :) meg aztán megnéztem az újdonsült unokaöcsémet, meg a keresztlányomat és a másik uncsiöcsémet, olyan nagyot nőttek... Mimi meg egy rosszcsont :) Rossz hogy tényleg olyan ritkán (3 hónap alatt 1x) láttam...
Aztán még vizsgáztam is, ami sikerült, yess :) és találkoztam 1-2 emberrel, mondjuk épp csak összefutottunk, és persze nem is találkoztam mindenkivel, akivel jó lett volna. Péntek este bőrönddel mentem táncolni, és aztán másnap reggel 6kor indult a busz vissza, és a buszon Laura mellé ültem, vicces volt, hogy végülis találkoztunk Pesten :))

A szombat délutánt végigaludtam, mert a buszon nem tudtam, vasárnap pedig megint irány a bolhapiac :)) rengeteg gyönyörű mandolin volt kint ezúttal, meg hát mindenféle hangszerek, nagyon olcsón... Mandolint végül vettem is, úgyhogy ma elmegyek húrokért, felhangolom és elkezdek gyakorolni, majd a szomszédok boldogok lesznek, háhá :)
Amúgy meg hétfőn még mindig beadandót csináltam, kihagytam még egy órát, kedden csak úgy elmaradt, és ma is... Kedden hazafelé kullogás közben hallottam a nevemet: Jugi ült csoporttársakkal a Karlik elé kirakott asztalok egyikénél, és engem is meginvitáltak egy déli söröcskére. Este kommunista buli volt..... akartam végülis menni, az idióta ötlet ellenére, de nem jutottam el addig, csak a Spolemig, ahol viszont egy ideig remek zene szólt, aztán rákezdtek a karaoke-ra, amit amúgy szeretek, ha nem órákon át lengyel zenék mennek.
Tegnap elmentünk Zywiecbe, sörgyárat nézni, meg különböző kastélyokat, meg valami iszonyú régi kocsmát... szóval tegnap jó sok minden volt, főleg a sörgyári múzeum volt nagyon mókás, bowlingpályával, meg kocsmával...

Van élet a Juwenalia után is, és eltelt még egy hét.
Hétfőn suliban voltam, a szokásos szörnyű órán, aztán lengyel kurzus volt, ami után együtt elmentünk a Ra klubba, ami egy nagyon kellemes kiülős hely. A sötétedést sajna nem vártuk meg, de olyankor még hangulatosabb, lámpásokkal világítanak.
Másnap nagyon jó volt a suli, azt az órát mondjuk nagyon szeretem, ugyan már befejeztem elvileg, de még bejárok izgi dolgokat tanulni :) Este csak pihengettem, meg spanyol omlettet sütöttem.
Szerdán beadandókat gyártottam azt hiszem, aztán mostam, és idejött a kampuszra a lengyel kurzus java, és grilleztünk. Bastian nagyon felkészült, hozott mindenféle fini dolgot... de ugyanúgy Kristina és Vicente is. Mi a többiekkel meg az ő kajáikat ettük :)
A csütörtök a teljes balszerencse napja volt, egy órát vártam a suliban a bácsira, úgyhogy hazaléptem, meg a boltban rosszul adtak vissza, aztán mentem buszjegyet venni, és egyszerűen megszűnt az a hely, ahol lehetett volna...
Aztán az este jól végződött, a Gruzinski Chaczapuriban, névnapot ünnepelve :)
Séta aznap a Plantyn, a rakparton hazafele... szép ez a város. Meg a május esték is szépek.
Tegnap a Múzeumok éjszakáján voltam, azelőtt meg kb egész nap beadandót gyártottam, de még csomóval nem tartok sehol. Úgyhogy ezt ma folytatom, és aztán mivel ragyogó idő van, elmegyek úszni a bányatóra. És holnap haza...

JUWENALIA

Még élek!
Majd leveleket is fogok írni, csak még kell egy kis idő...
Az előző hét az egyetemi tanév csúcspontja volt, a diákok hete, amit itt úgy hívnak: Juwenalia Krakowksie.
Mondjuk a lengyelek nem semmik, tudják mit jelent mulatni. Próbáltam én is hozzátenni a magamét, és jól sikerült a hét, nagyon jól éreztem magam. Meg aztán eddig sokat hallottam róla, de részt venni benne, az egész más... nem is a buli a lényeg, hanem hogy az emberek együtt vannak, és egész Krakkó átalakul a diákok városává.

Hétfőn kezdődött, ezért aztán este kiültünk beszélgetni néhányan a fűre itt a koli előtt. Aztán próbáltuk győzködni Kristofert, hogy vegyen grillező cuccot, amit érveink súlya alatt végül meg is tett :) (Az érvek kb így néztek ki: Kristofer, nem igaz hogy ennyit se tudsz megtenni... és stb :))

Kedden befejeztem az ArcGISt, azt mondta a bácsi, hogy megcsináltam a beadandót, és evvel ő elégedett, tehát már csak néha fogok bemenni, még egy kicsit gyakorolni.
Estefelé a 15. emelet java részével leugrottunk grillezni, aztán estére borzasztóan tele lett a kolik közötti füves rész. Ez egy fontos program a Juwenalián, hogy az emberek idejönnek a kampuszra, és sütögetnek. Később elmentünk egy koncertre, de szerintem eléggé semmilyen volt, állítólag reggae, de inkább csak 2 hapsi ott ugrált és rappelt. Ráadásul fél Krakkó ott volt, úgyhogy mozdulni nem lehetett.

Szerdán próbáltam beadandókat gyártani, végülis haladtam velük.
Este kicsit beszélgettünk a lengyelesekkel, például életemben először Alexszel, aztán még sütögettünk kicsit.

Csütörtökön Wadowicében voltam, II. János Pál pápa szülőhelyén, amit úgy is hívnak, hogy "A város, ahol minden elkezdődött"
Ezen a helyen minden a pápáról szól. A pápa szülőháza, az első sulija, a második, aztán ahol papként lakott, a templom ahol felszentelték (ebben nem vagyok azért biztos), a cukrászda ahol érettségi után 'kremówki'-t evett... :) De tényleg, pár évvel halála előtt mikor Lengyelországban tartott beszédet, mesélt egy történetet, és a végén hozzátette: "... aztán az érettségi után mentünk és ettünk egy kremówkit."
...és azóta minden házban kapni kremówkit, sőt nem rendes kremówkit (ami egyébként olyan mint a krémes), hanem 'a pápa kremówkiját'...

(Ezt a képet egy kissrác csinálta a cukrászdában, ahol kremówkit ettünk. Megkért, hogy hadd csináljon egy képet a gépemmel :))


Estére ismét grillezést szerveztünk, de ez a csütörtök a Nagy Grillezés Napja minden évben, szóval mindenki itt volt, megmozdulni alig lehetett az este vége felé.
Sikerült összefutnunk Vincenttel és Jorgéval, és jött még Grzesiek, Magda és Marta, akiket nem ismerek túl jól, barátaim barátai, nagyon arik.
Később aztán gondoltuk, ha már ez a főeste, akkor bulizunk is, de a közelben minden hely tele volt, úgyhogy bementünk az óvárosba, de azért így se volt rossz.

Pénteken 10kor indult a nagy felvonulás az AGHról a Rynekre, többezer diákkal, szinte mindenki jelmezben, meg amúgy is teljesen őrültek... :) Például egy srác tangában, vagy lányok egy szál törülközőben, vagy a mentorom, Maciek pompomkislányként kifestve, meg még csomó minden...
Aztán a tömegben végül sok ismerőssel találkoztunk. A ceremónia lényege pedig az volt, hogy Krakkó polgármestere átadta a város kulcsát a diákok küldöttségének, mire mindenki skandálni kezdte, hogy Miasto jest nasze! azaz A város a miénk! :)
Nekem egyszerűen az volt nagyon mókás, hogy német tisztek ücsörögnek a kávézó teraszán a Ryneken, vagy angyalkák ülnek a McDonalds lépcsőjén, meg rendőrcsajszik inzultálják az autósokat, vagy hogy táncoló papok megáldják az előttük elhaladókat, kezükben persely, rajta hogy 'Isten fizesse meg', benne sörösüvegek... vagy egyesek a Ryneken, a krakkói főtéren grilleznek, vagy épp nyugágyon, napernyő alatt, fürdőgatyában pihengetnek :)
Az AGH zubr, azaz milyen állat is? bölény talán, egy bevásárlókocsiból és Zubr sörösdobozokból volt összeállítva, azt vitték körbe a Ryneken, mint egy áldozati állatot, és mindenki sorban követte őket :))
Később mindenféle műsor volt a főtéren, koncert is, szóval én sose gondoltam volna, hogy táncolni fogok a Ryneken, déli napsütésben... egészen egyedi élmény.
Délutánra nagyon elfáradtam, fogalmam nincs mitől :) aztán mivel Vicentéék itt ücsörögtek a füvön, leugrottam hozzájuk. Non-stop programok voltak, később a Blonián volt egy csomó koncert, kinéztünk oda is, aztán én elmentem moziba, és megnéztem az Iszka utazását.
A Zaczekben a Zakopower nevű hegyi formáció lépett fel, populáris folkot játszottak, nagyon mókás zene, nekem meg mindenkinek nagyon tetszett :) és 2x is eljátszották a Gyöngyhajú lányt, magyarul... A végén odajött Laura, aki egy lett lány a lengyel csoportból, és megkérdezte, hogy honnan a fenéből ismeri ezt a dalt, mert fogalma nem volt róla mi ez, de olyan ismerős a dallam :)
Koncert után beszélgettem az egyik szomszéddal, valahogy ez eddig még nem nagyon történt meg, nem is értem hogy miért, pedig jó fej.

Szombaton pihengettem, és aztán este Jugi grillezést szervezett össze nekünk, bár a fő téma persze a szlovén alkoholok bemutatása volt. Érdekes dolgokat hozott, volt rendes pálinka, valami mézes cucc, és egy áfonya vagy nem tudom milyen pálinka, abból készítettem tengeralattjárót (egy Tátra mocne segítségével, úgy néz ki, hogy a feles poharat az ember beleteszi a pohár sörbe, aztán blugy-blugy :)) Ezúttal nem volt kocsiégetés, de volt felállítva ott egy ToiToi, és néhány vicces emberke fogta és a feje tetejére fordította... Na igen, érdekes volt, hogy mindenki nagyban beszélget, aztán a tömeg elkezd morajlani, majd a mutatvány végén tapsolni....
Közben tőlünk úgy 20 méterre néhány kolis ismerős is grillezett, úgyhogy néha hozzájuk is átnéztem. Megismertem például Tomasz húgát, Bogusiát, meg két emberkét a hegyekből :) ez azért érdekes, mert az szinte egy másik népcsoport, szerintem tök más nyelvet beszélnek. A lengyelek szerint nem, de számomra érthetetlen az a nyelv(járás).
Viccesek voltak, folyamatosan angolul beszéltek, nem is mindig hozzám, hanem egymás között is. Aztán hideg lett, a tűz is elaludt, meg lassan én is.
Meg lassan a Juwenalia is végetért, bár néhányan még tegnap éjjel is kiabálták, hogy Juwe-juwe-juwenalia, kto nie pije, ten kanalia!
vagy hogy UJ sie uczy, ami azt jelenti, hogy az UJ (jagelló egyetem) tanul, és ez igaz is, amíg nekünk pénteken szünet volt, addig Vicentének órája volt, délután 5kor...

Még tanultam néhány ilyen kiabálnivalót, de elfelejtettem... ja: tak sie bawi, tak sie bawi AGH :)) Vagyis így mulat az AGH :)

A jó öreg Jorgéval, Joannal és Cannal.

Hosszú hétvége

Szerdán megérkezett Cila, aminek nagyon örültem, már eléggé hiányzott. Délután együtt ebédeltünk, aztán én lengyelre mentem, ő meg vissza a hökös társaihoz. Roman, a lengyel tanárunk úgy döntött, hogy menjünk inkább haza, mi meg nem ellenkeztünk, és végül Laura, Natalia meg én elmentünk Vicentéhez háztűznézőbe, és dumcsiztunk.
Az este aztán egész mókásan folytatódott, mentünk a Rynekre, aztán még más erasmusosokkal és Cilával mulattunk tovább.
Nekem aztán eszembe jutott, hogy másnap indulunk hosszú hétvégére, vagyis hogy valószínűleg korán kelünk... úgyhogy amíg a többiek átmentek egy másik helyre, addig én hazafele indultam. Nem volt szerencsém, mert megállított két srác, az egyik megkérdezte, hogy szépnek tartom-e, szóval idióta volt, de a barátja jó fej volt, úgyhogy beszélgettünk kicsit. Kiderült hogy ők Varsóban tanulnak, de aztán mennek Pestre, kb mikor én is. Szóval majd vicces lesz, ha az otthoni 1 hetet is erasmusosokkal fogom tölteni, mert Laura is akkor jön majd... De azért nem ez a tervem! :)
Elég keveset tudtam aludni, de végül a kocsiban bepótoltam. Délután nekiindultunk a Szlovák Paradicsom egyik szép útvonalának, a Sucha Belának. Volt egy fajta halálfélelmem néha, de Darek meg Przemek, a két keménylegény innen a koliból jókat nevetett rajta.
A koliból még Mateusz volt ott, és mindketten hamarabb akartunk hazajönni, mint a többiek, úgyhogy végül otthagytuk őket és önálló túrát csináltunk. Megnéztük Lőcsét, ami nagy meglepetés volt, annyira szép óvárosa van. Azt hittem csak egy szimpla kisváros, de az az igazság, hogy a falon belüli városrész egy valódi kis ékszerdoboz.
Megnéztük a gyönyörű Szepes várát, a toronyból már remekül látszanak a Tátra hófedte csúcsai... Hazafelé megálltunk még Késmárkon, és egy kis faluban, már nagyon közel a Tátrához, ahonnan a hegyeket szemlélve felfedeztük egy lavina nyomát.
Tegnap megnéztem az apátságot Tyniecben, háát... kettő is van belőle, a kevésbé híres, a bencés az tetszett, de a másik, ami kamalduli, az nem volt olyan nagyon érdekes. De kifogtam az évi 12 nap egyikét, amikor beengedik az apátságba a nőket is :))

Ez itt Késmárk, a vár tövéből, kilátás a hegyekre...

Pitypangtanulmányozás Lőcsén

A tó, a hegyek és én.

Kilátás a szepesi várból